Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket. A magyar irodalom története 1945-ig. Első-második kötet (Budapest, 1983)
Második kötet - Béklyózott esztendők 1920-1945
Egy vers miatt, melyet a Diogenes nyolcadik számában közöltünk, menekülnie kellett Magyarországról. Ott most a káromkodó impotensek és a svábokból vedlett rokkantak legelik a helikoni berkeket, nagyítóüveggel, messzelátóval kell felkutatni a tehetségeket, hogy kiüldözhessék. így került Bécsbe. Hát Bécs nem először nevel költőket a magyar népnek.” Párizsban József Attila franciául is írt verset; remekül érezte magát, 1927 nyarát Cagnes sur Mer-ben tölti a Nice melletti délfrancia tengerparton, Korda Vince festő és filmdíszlettervezővel, Korda Sándor öccsével. Ezekből a mozgalmas évekből az Ülni, állni, ölni, halni a legfontosabb verse; talán az első, ami félreismerhetetlenül „József Attilás” és amelyben már a lélek követhetetlen mélységeiig merészkedünk a költő jóvoltából. Az 1926 nyarán, Hatvanban keletkezett vers 1926 novemberében jelent meg - amikor József Attila már Párizsban volt - a Kassai Napló ban. Ebből a versből nem lehet töredékeket, foszlányokat, idézeteket bemutatni. Oly különös és annyira jellemző, hogy az egészet kell látnunk. Ez: József Attila. Érzelmei, vágyai, indulatai, elfojtottságai, szenvedése, reménységei, önpusztító remegése - „vonat elé leguggolni" -, életöröme s emiatt mindjárt lelkifurdalása: a világirodalom legnagyobb költői, a huszadik századból például Trakl jutottak csak el ide: Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, - tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul -925