Oláh Andor: Újhold, új király! A magyar népi orvoslás életrajza (Budapest, 1986)
Népi kultúránk hivatalos elismeréséből a magyar népi orvoslásnak eddig nem sok jutott. Aki tanult ember létére komolyan veszi a tanulatlan parasztoryosokat. harmadfélszáz év illetékeseinek szemében veszedelmes kuruzslók szekerét tolja. Ugyanakkor egy-egy különleges adottságú gyógyító, egy-egy rák elleni csodagyógyszer hírére a tél ország lázba jön: Hz a könyv nem ajánl csodagyógyszereket: kipróbálásra semmilven gyógyszert, gyógymódot nem ajánl. Hhelyett igyekszik minél teljesebb képet adni a hagyományos orvoslás „természetes” és „babonás" gyógymódjairól, népünk kórtani és egészségtani nézeteiről, hiedelmeiről, mindenekelőtt pedig szeretné megvilágítani a samanisztikus széltan, a hippokratészi nedvtan és az újkori fizikális kóroktan hármas egységében felvázolni a magyar népi orvoslás előítéleteinktől elhomályosított rendező elveit. A hagyományos gyógyítás legfontosabb tényezője szavaival, gesztusaival, egész személyiségével a'gyógyító maga. Oláh Andor mély rokonszenvvel ír a betegeikben bizalmat ébresztő, velük egy nyelven beszélő, testű к et—le-1 к ii két szívvellélekkel gyógyító nagy tudású öregekről javasokról, helyre tevőkről, kenőasszonyokról és a többi falusi specialistáról akiknek ösztönös pszichoszomatikus szemléletét mai medicinánk megörökölni és megalapozni látszik. A magyar népi orvoslás első részletes életrajzát vitaébresztőként s az orvosnéprajz-kutatók értékmentő munkájának oszj szcfoglalásaként kommendálja az (álvaséinak a OONIXál AT