Olearius, Adam: Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába - Világjárók Klasszikus útleírások 11. (Budapest, 1969)
ADAM OLEARIUS VISZONTAGSÁGOS ÚTJA AZ OROSZ FÖLDÖN AT PERZSIÁBA „Úgy vélem, a legnagyobb szerencse, amely az . . . embert ezen a világon érheti, az, ha alkalma nyílik távoli utazásokat tenni, világot járni, külországokat és idegen népeket látni, körülményeiket megismerni és tanulmányozni. . . Csak a sótlan embernek telik kedve a kemencepadkán való üldögélésben és abban, hogy mintegy a szülőföldjéhez cövekelve élje le életét. Sokkal nemesebb szellemről vallanak azok, akik követve az ég hívó szavát, a vándorlásban lelik örömüket.” Ezeket a régies ízű, de tartalmukban nagyon is mainak tetsző sorokat egy XVII. századi író, Adam Olearius vetette papírra, aki III. Frigyes holstein-gottorpi fejedelem követségének tagjaként, az 1630-as években beutazta Oroszországot és Perzsiát, s hosszabban időzött mind az orosz cári, mind a perzsa királyi udvarban. A harmincéves tudós a lipcsei egyetem előadói katedráját hagyta ott, amikor több mint öt esztendeig tartó vándorlására indult. Útjának tapasztalatait 1647-ben tette közzé azóta sok kiadást megért, népszerű könyvében, amely magyarul most kerül először az olvasó kezébe. Olearius megfigyelései igen sokoldalúak, mert a szerzőt az idegen földek és népek minden jellegzetessége érdekli: az építkezés és a visel etek, a termények és az éghajlat, a történelmi emlékek kuriózuma és a bazárok tarka forgataga, társadalmi intézmények és népszokások, a fejedelmi udvarok fényes fogadásai és a köznép mindennapi élete, szokásai, erkölcsei. A jóízű mesélő kedvvel megírt útirajz sok-sok epizódjából mint megannyi színes mozaikból tevődik össze a XVII. századi Oroszország és Perzsia pompásan megfestett képe. GONDOLAT "'VF7FTVEZ C 2:. f 7. 2 3.