Opulszkaja, L. D. - Bakcsi György (szerk.): Kortársak Lev Tolsztojról (Budapest, 1982)

„Csodálatos a keze: nem szép, és a ki­tágult vénáktól bütykös, de mégis sa­játosan kifejező, és alkotóerővel teljes. Ilyen keze lehetett Leonardo da Vinci­nek. Ilyen kézzel mindent lehet csi­nálni. Olykor, beszélgetés közben, uj­jait mozgatja, lassan ökölbe szorítja, majd hirtelen kinyitja kezét, és ugyan­akkor egy kitűnő, találó szót mond. Istenhez hasonló ő - nem Zebaothhoz vagy egy olümposzihoz, hanem ahhoz az orosz istenhez, aki »juharfa trónuson ül, aranyló hárs alatt«, s noha nemigen fenséges, de talán minden más istennél ravaszabb.” Makszim Gorkij emlékezéséből idé­zünk, amely rendkívül találóan, szem­léletesen jeleníti meg a Háború és béke, az Anna Karenina, a Feltámadás, csodá­latos kisregények, novellák és színmű­vek alkotóját. Érthető az az érdeklő­dés, sőt kíváncsiság, amellyel az olvasó a remekművek alkotója felé fordul - szeretné megérteni sajátos egyéniségét, sorsát, ellesni műhelytitkait. Ebben se­gítheti ez a minden eddiginél teljesebb emlékezésgyűjtemény, amelyet Lev Tolsztoj legközelebbi hozzátartozói­nak (feleségének, gyermekeinek), kö­zeli barátainak, titkárainak, írótársai­nak memoárjai közül állítottunk össze. Felsejlik a könyvből Tolsztoj örökké vívódó, ellentmondásos egyénisége, alkotói szenvedése, képet kapunk hét­köznapjairól, szokásairól, egy-egy iro-

Next