Opulszkaja, L. D. - Bakcsi György (szerk.): Kortársak Lev Tolsztojról (Budapest, 1982)
„Csodálatos a keze: nem szép, és a kitágult vénáktól bütykös, de mégis sajátosan kifejező, és alkotóerővel teljes. Ilyen keze lehetett Leonardo da Vincinek. Ilyen kézzel mindent lehet csinálni. Olykor, beszélgetés közben, ujjait mozgatja, lassan ökölbe szorítja, majd hirtelen kinyitja kezét, és ugyanakkor egy kitűnő, találó szót mond. Istenhez hasonló ő - nem Zebaothhoz vagy egy olümposzihoz, hanem ahhoz az orosz istenhez, aki »juharfa trónuson ül, aranyló hárs alatt«, s noha nemigen fenséges, de talán minden más istennél ravaszabb.” Makszim Gorkij emlékezéséből idézünk, amely rendkívül találóan, szemléletesen jeleníti meg a Háború és béke, az Anna Karenina, a Feltámadás, csodálatos kisregények, novellák és színművek alkotóját. Érthető az az érdeklődés, sőt kíváncsiság, amellyel az olvasó a remekművek alkotója felé fordul - szeretné megérteni sajátos egyéniségét, sorsát, ellesni műhelytitkait. Ebben segítheti ez a minden eddiginél teljesebb emlékezésgyűjtemény, amelyet Lev Tolsztoj legközelebbi hozzátartozóinak (feleségének, gyermekeinek), közeli barátainak, titkárainak, írótársainak memoárjai közül állítottunk össze. Felsejlik a könyvből Tolsztoj örökké vívódó, ellentmondásos egyénisége, alkotói szenvedése, képet kapunk hétköznapjairól, szokásairól, egy-egy iro-