Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)

Radnóti

A pesti baloldali mozgalmakkal való kapcsolata csak élmény­­szerűbb anyagot kap Reichenbergben (a mai Liberec), ahol a tex­tiltechnikai főiskolán tanul, s közben ismerkedik ebben a cseh­szlovákiai iparvárosban a munkásosztály nemzetközi kérdéseivel. Reichenberg után Szeged következik. Szegeden 1930 őszén nyom­ban kapcsolódik az akkoriban kibontakozó értelmiségi mozga­lomhoz, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tizenöt tagja közé lép. Értelmiségi csoportok élete, a munkásmozgalom harcai, küzdelmei után itt Szegeden ismeri meg a Szeged-környéki pa­rasztságon, tanyák népén keresztül a magyar parasztságot is — így válik kerekké, egésszé a magyar dolgozó népről való tudása. Eh­hez már csak a párizsi utak kellenek, hogy megismerjük élményei­nek tág körét, valóságos forrásait. Szegeden társaival együtt vesz részt az ifjúmunkások nevelésében, eljár a tanyai, falusi agi­­tációs utakra; élményszerűen s nem frázisokból építi fel a mun­kások és parasztok szövetségének törvényét a maga számára is, itt érti meg a valódi szolgálaton keresztül (a szegedi illegális párt­­szervezettel rendszeres kapcsolata volt!), hogy mi is az eleven hu­manizmus, mi az értelmiség feladata a munkások és parasztok győzelméért vívott harcban. Ami a felszabadulás utáni években nem is egy költőnknél holt frázis, unt, lelketlen sablon, az Jó­zsef Attila, Radnóti verseiben maga az eleven, harcos igazság. Élete s halála hitelesíti minden szavát. A gazdag, lángoló egyetemi évek után (talán ezeket az éveit szerette legjobban) állásnélküli tanár: kitűnő vizsgái ellenére sem kaphat állást e hazában, pedig hogy szeretett tanítani, s hogy szerette volna a magyar nyelv csodáit, Arany János nyelvét ta­nítani. Egy-két tanítványa van, apósa magán-gyorsíró iskolájá­ban oktatja a helyesírást, verseit írja, műfordításain dolgozgat míves szeretettel; egy-két kávéház van, ahová hetenként egyszer­egyszer ellátogat, s elüldögél itt barátai közt, rajzolgat az asztal márványlapjára, s a felvetődő kérdéseken élesen, kemény szen­vedéllyel elvitatkozgat. Ennyi az élete, meg a téli sízések jó öröme s a nyári kert Fannyval, ez a maradék éden, a maradék boldog­ság. Mindjobban körülveszi az európai, a magyarországi fasiz­mus gyűrűje, barátai eltűnnek, elmenekülnek, öngyilkosok lesz-142

Next