Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Radnóti
Igaz, sokakat megtéveszt felszabadulás utáni költészetünk hangvétele, költői kifejezési módja. Most e felszabadulás utáni fiatal költészet hibáiról, formulákat ismételgető oratio rectáiról nem is beszélve, világos, hogy Radnóti nem szólhatott ezen a módon. Kissé komikus, ha ma kell figyelmeztetni irodalomtörténészeink némelyikét, hogy hallásuk legyen legalább olyan finom, mint a Horthy-korszak ügyészeinek. Azok ugyan nem tartották már a korai Radnóti-verseket sem polgári mondanivalójúaknak, betiltották, elkobozták kötetét. Már Somlyó György, Vas István, Tolnai Gábor is rámutatott arra, hogy a fiatal Radnóti verseiben, költői képeiben is a forradalmár, a fasizálódó magyar társadalommal szemben álló férfi hangja szólal meg. Sőtér István pedig igen jelentékeny tanulmányban elemzi még a La Fontainefordításaiban is meglelhető forradalmi, politikai attitűdöt, nem a polgári: a szocialista attitűdöt. Költészetének mondanivalója is mutatja azt a bensőséges, komoly erkölcsű fejlődést, ami a formaadását is jellemezte. Ott fű a vad és keserű szél már fiatal verssorai közt, s a piros szín mindegyre ránk kiált jelképes villantással, mint tájképeiről a piros pipacs, s már 1929-ben elénekli „a szegénység és gyűlölet” versét, s az „autós úri rongyszedőknek” első verseiben odakiáltja: „Testvéreim! a milliók!” Igaz, fiatal verseiben a csavargó dicsérete, a társadalom anarchista szemlélete is felbukkan, korai proletárverseiben sok a formai, tartalmi bizonytalanság. Nem volt ez másként József Attilánál sem, s így természetes ez. Ugyanakkor már első köteteiben az európai szocialista szabadságharc felé fordul, a megölt nagy spanyol költő, Garcia Lorca a testvére, mint a halott kínaiak, négerek, a névtelen spanyol forradalmár harcosok. S ki ne látná az Ének a négerről, aki a városba ment egyszerre szabadságharcos, imperializmusellenes és kommunista mondanivalóját? Csakhogy mindez nem direkt politikai frázisokon, tartalmatlan általánosságokban fejeződik ki, hanem a költői ábrázolás áttételein keresztül, a költői mondandó formát, zenét adó varázsán keresztül. • 149