Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Eleven vagy múzeumi kultúra?
vádoló ének s a forradalmi harcra buzdító dalok. Ismerünk mi is olyan népdalt, amely a régi népdalok hangján szól a büszke „Lenin-fiúk”-ról, akit hiába kísér kilenc csendőr a „kossuthi főutcán”, ismerünk olyan munkásdalt, amelyben a „párj avesztett gerlice” több évszázados hasonlata bujkál, s gyűjtöttünk már nem is egy olyan munkásdalt, amelyben József Attilának, ismertebb, kevésbé ismert munkásköltőknek versei, verssorai hangzanak fel, amelyekben az öntudatos munkásosztály magabízó, új hangján szólal meg. Ez a költészet értékes dokumentuma a magyar munkásosztály kultúrájának, bizonysága annak, hogy a parasztsággal együtt, a paraszti sorból kinőve a magyar munkásosztály is alkotója volt a magyar nemzeti, népi kultúrának. Azt hisszük, jogosan sürget az idő, hogy a munkás-életmód, a munkásosztály kultúrájának feltárásában az eddiginél jóval többet tegyünk. 386