Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Eleven vagy múzeumi kultúra?
funkciót betöltő tanulmány megérdemelne. (Csak megemlítem, hogy Révai később is s nem is jelentéktelen politikai gyöngéire hívta fel a népi mozgalom figyelmét, vö. Révai: Élni tudtunk a szabadsággal, Bpest, 1949 : 660 s kkl., legutóbb a Kortársban közzétett József Attila tanulmányában stb.) S még a két világháború közti irodalomból is hivatkozhatnánk a sok vitázó közül olyanokra, akik marxista válaszadásra törekedtek több-kevesebb sikerrel, s aligha lenne érdemes elsorolnunk, hogy felszabadulás után hány vita, cikk foglalkozott a népiek irodalmi és politikai nézeteivel, s hogy eközben a marxista álláspont is hangsúlyt kapott, aligha kell említenünk. Tanulságos lenne viszont a cikkírók névsora! Volt hát marxista válaszadásra való törekvés a pártdokumentum előtt is. Mégis a pártnak ez a mostani, az eddigieknél elmélyültebben elemző állásfoglalása — Révai tanulmánya után — az első olyan útmutatás, amely éppen a marxista kritika jellegéből következően nemcsak elemzi a helyzetet, hanem az érdekelt írók számára is, a nemzeti közvélemény számára is megmutatja a lehetséges kiutat. Nem parancsszóval, nem adminisztratív intézkedések bejelentésével kíván irányt mutatni, hanem a „népi” írók politikai pozíciójának nyílt, és kérlelhetetlen feltárásával, egészen a revizionízmusig, az ellenforradalomig vivő összefüggések feltárásával ád segítséget. Azzal ád ez az elemzés marxista segítséget, hogy rámutat a nép fogalmának elavult, primitív és a mai, a szocialista társadalom nép fogalma közötti különbségekre. Azzal ád segítséget, hogy lemezteleníti az irracionalizmus, a ködös és romantikus antikapitalizmus, a harmadikutas nacionalizmus minden fogalmi zűrzavarát, és rámutat hátrahúzó, haladásellenes vonásaira, s ugyanakkor a kritikai elemzés minden pontján nyomatékkai kiemeli érdemeiket, munkájuk minden értékes, megőrzendő vonására rámutat. Sőt, a népi írók nagy irodalmi alkotásainak kijáró megbecsülés, amely a bírálatot áthatja, csak még jobban kiemeli erejét, kemény következetességét. Ezzel is segít, ezzel a kérlelhetetlen, következetes kritikai hanggal. (Nem véletlen, hogy a hozzászólók közül eddig legtöbben ezt a kemény, következetes kritikai hangot üdvözölték a legnagyobb örömmel.) De 396