Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Eleven vagy múzeumi kultúra?
Folytathatnók még a népi ideológia társadalmi alapjainak feltárását, de itt megelégszünk ezzel az utalással, amint arra is csak emlékeztetünk, hogy a népi ideológiák néhány nemzetközi példájának felemlítése sem lett volna hiábavaló. El kell gondolkoznunk azon, hogy a német irodalmi népiesség éppúgy, mint az osztrák népiesség, Heimatkunst hogyan torkollott be — s nem is jelentéktelen képviselőin keresztül — a nemzetiszocializmus politikájába. Számunkra különösen tanulságos lehet a cseh, a román, bolgár s a délszláv irodalmak népi mozgalmainak ugyanolyan kettőssége, ellentétes tendenciákat mutató dialektikája, mint a magyaré. S ezek az analógiák bizonyíthatnák a legjobban, hogy itt általános társadalmi törvényszerűségekről van szó, nem külön magyar népiessegről (aminthogy külön „magyar szocializmus” sincs), hanem rokon vagy azonos társadalmi folyamatokról, amelyben minden mozgalomnak megvan a maga nemzeti színe, nemzeti-történeti előzményeitől befolyásolt sajátossága, de emellett ezek a folyamatok lényegükben a kapitalizálódó, kapitalista és a szocializmus felé haladó társadalmak konfliktusaiból szükségszerűen következnek. S ez is arra vall, hogy népi íróinknak nem lenne nehéz eligazodniok: merre is mutat a haladás útja, hol is szolgálhatják a népet, nemcsak a parasztság romantikusan kiemelt, általánosított osztályát, hanem a munkások és a parasztok dolgozó népét, a népet, amelyet Ady, József Attila énekelt meg, s amelyről Illyés Gyula oly feledhetetlen szavakat talált, amelyre a Bűmben Németh László testvérére s vádlójára akadt, s amely felé kinyújtotta kezét az Égető Eszterben is? S kell-é szólnunk Veres Péter egy sor művének becsületes munkás-szolidaritásáról? (Szándékkal nem emlékezünk meg Darvas József, Erdei Ferenc munkásságáról, a pártdokumentum leginkább az ő munkásságukat tartja törés nélkülinek.) Mindezért is szükség lett volna az elvi, az osztályalapok részletesebb bemutatására. 4. S nem kell-é mind többször emlékeztetnünk azokat, akik még ma is a népi ideológia s valami paraszti szupremácia bűvöletében élnek, hogy ennek az elképzelésnek társadalmi alapjai változtak meg hazánkban is? Hangsúlyoznunk kell: ebben a tévedésben nemcsak a népi írók egy része osztozik, hanem egy eléggé 402