Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Budapest, 1960)
Négy emlékezés
irodalmi nagyjai közül is azokhoz íordul, akik a haladásért éltek - haltak. Az igazi Petőfit, a teljes Adyt és József Attilát, a teljes Puskint, a nagy szovjet irodalmat, a magyar kritikai realizmus regényíróit olvashatják, hogy az elmélet tanulmányozása mellett a szépirodalmon keresztül is jobban megértsék a maguk feladatait és a világ haladásának vissza nem fordítható ütemét. Kritikusaink is lahántják a hazug sovinizmus, a reakciós elkendőzések burkait, s költőinket, íróinkat a maguk igaz valójában, hibáikkal s jövendőt szolgáló értékeikkel együtt állítják népünk elé. Ugyanez történik Lengyelországban is. A Mickiewicz-emlékév alkalmat adott arra, hogy nagy monográfiákban, tanulmányok, előadások sorozatán, kiállításokon keresztül az igazi Mickiewiczet állítsák a lengyel nép elé, a világ dolgozói elé. Erről az igazi Mickiewiczről, a világirodalom egyik legnagyobb költőjéről szeretnék ezen az ünnepi ülésen szólni. Költészetének, életének csak néhány, legjellemzőbb vonását emelhetem ki, a magyar irodalmi kritikának, műfordítóinknak s könyvkiadásunknak lesz feladata, hogy ezt a nagy költőt művein keresztül ismerje meg, s szeresse a magyar dolgozó nép. Az első, amire az irodalomtörténet rá szokott mutatni Mickiewiczcsel kapcsolatban, költői nyelvének forradalmi újsága: eleven népiessége, költői nyelvének népi realizmusa. A formalista, klasszicizáló lengyel irodalmi körök a legnagyobb megbotránkozással, éles támadásokkal fogadták ezt a népi hangot, a népi realizmusnak ezt a jelentkezését, a költői hagyományok felrúgásának tekintették, rebelliónak. Az is volt. Ma már tudjuk, hogy az egész Európán végigfutó áramlat volt, gondoljunk csak arra, hogy Miekiewicz előtt ugyanez a jelenség megmutatkozik Puskinnál is, utána Petőfinél is, S szerte Európában. Mindenütt a konzervatív klasszicizáló költés szét s a népi hang ütközése, az elszörnyedt irodalmi bírálók s a lelkes közhangulat. Tudjuk, hogy mindez nem csupán irodalmi formák, verstani elméletek, nyelvi kifejezések vitája volt, hanem a megmozdult hatalmas gazdasági és társadalmi erők következménye, hol ösztönös, hol tudatos költészeti reagálás az új társadalmi osztályok fellépésére, kifejeződése az új társadalmi osztályok hangjának. Miekiewicz költészetében ez az új, népi hang 27 Írók, népek, századok 417