Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Budapest, 1958)
XII. A magyar népismeret története
meséi, mint Fedics Mihály, Pandur Péter, özv. Palkó Józsefné meséi. Természetesen minden kor újabb kérdéseket, újabb feladatokat lát maga előtt. A mi korunk is. A mai magyar néprajztudomány, mint említettük, újra át akarja vizsgálni az eddigi eredményeket, az eddigi gyűjtést, s szeretne egy lépést tenni tovább, hogy a magyar népismeret jobb megvalósulását szolgálja. Ebbe a futó történeti áttekintésbe azonban ezeknek az új kezdeményezéseknek, elméleteknek ismertetése nem tartozik bele. A néprajztudomány azonban a nép életének csak úgynevezett néprajzi vonásaival törődött s nem foglalkozott a paraszti társadalom kérdéseivel. Láthattuk, hogy a jelenségek jobb megértését mennyire szolgálja a paraszti társadalom anyaga. A nemzet lelkiismerete azonban nem aludt. Az idillikus faluról szóló novellák, regények és a néprajzi tanulmányok mellett egészen napjainkig jelennek meg írások, melyek a nép nehéz történeti sorsával, majd a kiegyezés után mind nyilvánvalóbb társadalmi, gazdasági bajokkal, kérdésekkel foglalkoznak. így tanulmányok, könyvek jelentek meg a mezőgazdasági munkanélküliségről, kivándorlásról, az egyke kérdéséről már igen korán, rámmartak a telepítés és földbirtokpolitika nem egy megoldandó problémájára. Különösen a századforduló táján elevenedik meg a parasztság körüli vita, egyre jelentősebb, egyre bátrabb tanulmányok, munkák jelentek meg, s meggyőződésünk, hogy a fiatal Ady Endre publicisztikájának is sok köze van a parasztsággal foglalkozó ekorbeli társadalomtudományi írásokhoz. A Galilei Kör vitái, folyóirata, a Századunk is nyilvántartja mindezeket a kérdéseket. De nem célunk a társadalomtudományi kutatások történetét adni. Arra is csak utalásszerűén emlékeztetünk, ami a két világháború közt e téren történt. Már a huszas években egyre-másra jelennek meg röpiratok, amelyek a magyar faluv a parasztság válságát leplezik le. (Egyiknek társszerzője volt József Attila is!) 168