Párkány László (szerk.): Stúdió '81-'84. Interjúk, vitairatok, portrék. Válogatás a Magyar Televízió kulturális hetilapjának műsoraiból (Budapest, 1986)
Baló György beszélgetései
— ön olyan nemzedék tagja, akik világtörténelmileg páratlan dolgokon mentek keresztül. Honnan veszi a dinamizmust, a lelkesedést, hogy mindent olyan naivan és tisztán tud elkezdeni, mondani, mintha nem is lenne ön mögött és a nemzedéke mögött az, ami volt. — Kérném szépen azért, mert egyre jobban érzem a felelősséget. A mai fiatalok serege nagyon rosszul áll a színházhoz. Rossz rendező, rossz társulati hangulat, ilyen nem is egy van az országban. Ha valaki kimegy a főiskoláról, mint fiatal ember, kapkodnak utána. A tévé — nagyon helyesen —, a rádió és így tovább. Nyilatkoztatják — nem nagyon helyes. És egyszer csak más jön. S ott állnak csalódottan és sértve. Ez borzasztó. Nem lehet belenyugodni. A mi pályánk mindig tövises volt. A mi pályánkon mindig voltak csődök, bukások. A fiatalokat arra kell megtanítani, hogy nem baj, ha rossz rendezővel dolgoznak. Azzal is ki kell jönni. Csinálj meg mindent. Találd ki magad. Figyeld az életet úgy, hogy gazdagodj. Háborodj fel, legyen szemed a humorra, a fonákságokra, dühöngj, szeress. Éld az életet, de mindehhez tudd, hogy nem múlhat el nap, amikor a szakmában nem fejleszted magad. Ha megtanultál egy József Attila-verset, mondd tovább, tovább, hogy az olyan legyen, mintha természetes lenne. Pedig ez a világ legkomplikáltabb dolga. Ügy gyakorolj, mint ezek a nagyszerű művészek, akiknek van egyéniségük, de szorgalommal együtt. S akkor nem lehet téged eltenni, valamikor szükség lesz rád. Akármilyen rossz körülmények között vagy. Ne nyugodj bele, képezd magad. — Nagyra értékelem ezt a vallomást, ezért is nem akartam beleszólni, őszintén megmondom, sok minden, amit mond, nagyon tisztának, de nagyon naivnak és idealistának tűnik. Nagyon sok mindenkit el lehet nyomni. Főleg kezdőket. — Persze, hogy el lehet. De ne hagyják. — Azzal együtt is el lehet, ha nem hagyja magát. 217