Passuth László: Örök Hispánia - Világjárók 68. (Budapest, 1969)
AZ ÍRÓ MONDJA: ,, . . . aligha vállalkozhattunk bedekkerszerű útikönyv szerkesztésére: ehhez távolról sem ismerjük elég alaposan az országot, de nincs is rá sem hajlamunk, sem képességünk. Félünk attól - nem sokallja-e meg az olvasó szellemi kalandozásainkat, történelmi, művészeti s irodalmi asszociációinkat, melyek itt-ott magyar öszszefüggésekre villantanak rá. Bizonyára lesznek, akiket jobban érdekelt volna a mindennapi világ többrétű képe.folklorisztikus élmények sűrűbb beiktatása vagy erősebb társadalmi és politikai kritika. Ám ahogy megoszlik az olvasók érdeklődése - hajlam s ízlés szerint -, ugyanúgy szabad talán e sorok írójának is elsősorban azokat a benyomásokat rögzíteni, melyek legmélyebben vésődtek emlékezetébe. Ha csak annyit tett ez a könyv, hogy felkeltette a hazai olvasó figyelmét az európai kontinensnek tőlünk szinte legtávolabb fekvő országa s ennek az országnak ősi bonyolult civilizációja iránt - úgy azt reméljük, hogy e szokatlan írói kirándulásunk mégis némi haszonnal járt. Az olvasó a könyv lapjait átfutva, bizonyosan megérzi : nagyon mély gyökerekből táplálkozik a spanyol múlt, mely fényét s árnyékát ráveti a még kuszáltabb jelenre. Ügy éreztük, ha nem kutatjuk fel ezt a múltat, nehezebben érthetnénk meg a mindennapokat, s megfigyeléseink vagy elképzeléseink légüres térbe vezetnének.” -GONDOLATín*