Passuth László: Örök Hispánia - Világjárók 68. (Budapest, 1969)

AZ ÍRÓ MONDJA: ,, . . . aligha vállalkozhattunk bedekkerszerű útikönyv szer­kesztésére: ehhez távolról sem ismerjük elég alaposan az orszá­got, de nincs is rá sem hajla­munk, sem képességünk. Fé­lünk attól - nem sokallja-e meg az olvasó szellemi kalan­dozásainkat, történelmi, mű­vészeti s irodalmi asszociációin­kat, melyek itt-ott magyar ösz­­szefüggésekre villantanak rá. Bizonyára lesznek, akiket job­ban érdekelt volna a minden­napi világ többrétű képe.folklo­­risztikus élmények sűrűbb be­iktatása vagy erősebb társa­dalmi és politikai kritika. Ám ahogy megoszlik az olvasók érdeklődése - hajlam s ízlés szerint -, ugyanúgy szabad ta­lán e sorok írójának is elsősor­ban azokat a benyomásokat rög­zíteni, melyek legmélyebben vésődtek emlékezetébe. Ha csak annyit tett ez a könyv, hogy felkeltette a ha­zai olvasó figyelmét az euró­pai kontinensnek tőlünk szinte legtávolabb fekvő országa s ennek az országnak ősi bonyo­lult civilizációja iránt - úgy azt reméljük, hogy e szokatlan írói kirándulásunk mégis némi ha­szonnal járt. Az olvasó a könyv lapjait átfutva, bizonyosan meg­érzi : nagyon mély gyökerekből táplálkozik a spanyol múlt, mely fényét s árnyékát ráveti a még kuszáltabb jelenre. Ügy éreztük, ha nem kutatjuk fel ezt a múltat, nehezebben ért­hetnénk meg a mindennapo­kat, s megfigyeléseink vagy el­képzeléseink légüres térbe ve­zetnének.” -GONDOLATín*

Next