Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe (Budapest, 1973)

Az irodalmi mű elemzésének útja

zárhatja a szöveg hangtani vizsgálata. Ez utóbbi azoban — amint már korábbi fejezetünk erről meggyőzhetett — inkább a stilisztikai elemzés körébe vág. Természetesen ez csak egy a lehetséges grammatikai elemzési modellek közül. Elképzelhető a fordított sorrend is, sőt nem egy esetben a grammatikai elemzésnek csak egyik vagy másik lépésére kerül sor. Nem tudjuk áttekinteni még csak futólagosán sem a grammatikai elem­zés minden területét. (Jó útbaigazítást nyerhet az érdeklődő e téren A ma­gyar stilisztika vacata c. egyetemi tankönyvből.) Mindazonáltal ízelítőül és tájékoztatóul lássuk a grammatikai elemzés néhány problémáját és mozza­natát! A-szókinccsel kapcsolatos elméleti kérdésekkel a stilisztika foglalkozik, e könyv keretei között csupán néhány, az elemzéssel kapcsolatos gyakorlati eljárást említhetünk meg. Jól lehet alkalmazni a számszerű felméréseket e területen, végeztek is ilyeneket szép számban nálunk és más országokban egyaránt. így az ókortól kezdve az újabb időkig megvizsgálták számos író szókincsének számbeli állományát, lexikai gazdagságát. Lehet ilyen felméré­seket egyes művekkel kapcsolatban is végezni. Jellemző lehet egy íróra vagy műre bizonyos szófajok, így igék, főnevek, mellék­nevek, határozószók, tagadószók stb. gyakorisága. Török Gábor A líra: logika c. tanulmányában megvizsgálta a tagadószó előfordulását József Attila lírájában. Mód­szere: a versek tagadó elemeinek számát osztotta a sorokéval. így megkapta, hány sorra jut egy tagadó elem. A továbbiakban megállapította, hogy gyakoribb a taga­dás a költői pálya elején és végén, kevésbé a közepén, pl. az 1937-es évé három­szorosa az 1930-asénak. Az okát ennek Török Gábor abban látja, hogy József Attila, a proletár származású költő, pályája elején még csak egyénileg áll szemben a kapitalista társadalmi renddel. Élete végén pedig azért szaporodnak meg a tagadó elemek, mert az embertelenséget tagadó népfrontpolitika a kibontakozást csak mint lehetőséget hordozza magában. Emellett „a párt hazai szektás-dogmatikus tendenciái, József Attilának a munkásmozgalomtól való elszigetelődése és magánéletének ked­vezőtlen alakulása mélyítik el ezt az új tagadó tendenciát.” A legtöbb írónak vannak rá jellemző szavai, kulcsszavai, ezek megálla­pítása sem érdektelen az író vagy a mű szempontjából. A módszere ennek az, hogy az író vagy a mű teljes szókincsén belül megkeresik a leggyakrab­ban előforduló és az író vagy a téma, a mondanivaló szempontjából jelentős szavakat. Ilyen kulcsszavak Ady Barangolás az országban c. versében a távoli rímhelyzetben szereplő „hörögnek” és „földörögnek”, vagy a később elem­zésre kerülő Párisban járt az Ősz „beleremegett” szava, amely jelentésénél és hangalakjánál fogva egyaránt úgy tekinthető, mint a vers „lelke”, lé­nyegének hordozója. 118

Next