Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe (Budapest, 1973)
Az irodalmi mű elemzésének útja
zárhatja a szöveg hangtani vizsgálata. Ez utóbbi azoban — amint már korábbi fejezetünk erről meggyőzhetett — inkább a stilisztikai elemzés körébe vág. Természetesen ez csak egy a lehetséges grammatikai elemzési modellek közül. Elképzelhető a fordított sorrend is, sőt nem egy esetben a grammatikai elemzésnek csak egyik vagy másik lépésére kerül sor. Nem tudjuk áttekinteni még csak futólagosán sem a grammatikai elemzés minden területét. (Jó útbaigazítást nyerhet az érdeklődő e téren A magyar stilisztika vacata c. egyetemi tankönyvből.) Mindazonáltal ízelítőül és tájékoztatóul lássuk a grammatikai elemzés néhány problémáját és mozzanatát! A-szókinccsel kapcsolatos elméleti kérdésekkel a stilisztika foglalkozik, e könyv keretei között csupán néhány, az elemzéssel kapcsolatos gyakorlati eljárást említhetünk meg. Jól lehet alkalmazni a számszerű felméréseket e területen, végeztek is ilyeneket szép számban nálunk és más országokban egyaránt. így az ókortól kezdve az újabb időkig megvizsgálták számos író szókincsének számbeli állományát, lexikai gazdagságát. Lehet ilyen felméréseket egyes művekkel kapcsolatban is végezni. Jellemző lehet egy íróra vagy műre bizonyos szófajok, így igék, főnevek, melléknevek, határozószók, tagadószók stb. gyakorisága. Török Gábor A líra: logika c. tanulmányában megvizsgálta a tagadószó előfordulását József Attila lírájában. Módszere: a versek tagadó elemeinek számát osztotta a sorokéval. így megkapta, hány sorra jut egy tagadó elem. A továbbiakban megállapította, hogy gyakoribb a tagadás a költői pálya elején és végén, kevésbé a közepén, pl. az 1937-es évé háromszorosa az 1930-asénak. Az okát ennek Török Gábor abban látja, hogy József Attila, a proletár származású költő, pályája elején még csak egyénileg áll szemben a kapitalista társadalmi renddel. Élete végén pedig azért szaporodnak meg a tagadó elemek, mert az embertelenséget tagadó népfrontpolitika a kibontakozást csak mint lehetőséget hordozza magában. Emellett „a párt hazai szektás-dogmatikus tendenciái, József Attilának a munkásmozgalomtól való elszigetelődése és magánéletének kedvezőtlen alakulása mélyítik el ezt az új tagadó tendenciát.” A legtöbb írónak vannak rá jellemző szavai, kulcsszavai, ezek megállapítása sem érdektelen az író vagy a mű szempontjából. A módszere ennek az, hogy az író vagy a mű teljes szókincsén belül megkeresik a leggyakrabban előforduló és az író vagy a téma, a mondanivaló szempontjából jelentős szavakat. Ilyen kulcsszavak Ady Barangolás az országban c. versében a távoli rímhelyzetben szereplő „hörögnek” és „földörögnek”, vagy a később elemzésre kerülő Párisban járt az Ősz „beleremegett” szava, amely jelentésénél és hangalakjánál fogva egyaránt úgy tekinthető, mint a vers „lelke”, lényegének hordozója. 118