Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe (Budapest, 1973)
Az irodalmi mű elemzésének útja
József Attila hét versszakos Mondd, mit érlel... c. verse ugyanannyi teljesen azonos módon konstruált kérdő körmondat — mindmegannyi vád és fenyegetés. Ritkább a költői kérdés a széppróza elbeszélő részeiben. Ha viszont megjelenik, vele azonnal líraiság lopódzik be a tárgyilagos közlésbe: Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek s szinte összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide a virágok? ... Már az eddigiek is meggyőzhettek arról, hogy a mondatfajtákban különböző költői magatartásformák (ténymegállapítás, helyeslés, töprengés, aggodalom, lehetőség, szükségszerűség, a dolgokba való beavatkozás, a mozgósítás szándéka, vágy, panasz, szemrehányás, fenyegetés stb.) jutnak kifejezésre. így csupán a mondatfajták vizsgálatával nyomon követhetjük — különösen lírai költeményeket hasznos ilyen szempontból elemezni — a költői magatartás változását. József Attila Külvárosi éjé ben egészen az utolsó előtti szakaszig, tehát a költemény legnagyobb részében, egyetlen kivétellel („Hogy’ mászna !”), állító mondatok vannak. E grammatikai formula mögött a dolgokat hűvös tárgyilagossággal szemlélő és tényékként rögzítő költői magatartás húzódik meg. Hogy azonban ez a magatartás látszólagos és a helyzet feltárásával valójában a mozgósítás eszköze, mutatja az utolsó előtti szakasz magatartás-kifejezésének, modalitásának a megváltozása: a háromszori „óh éj!” megszólítás keretében foglalt felkiáltó és felszólító mondatok, továbbá a korábbi 3. személyűség felváltása 2. és 1. személyűséggel: Nedves, tapadós szeled mása. szennyes lepedők lobogása, óh éj! Csüngsz az egen, mint kötélén fosztó perkál s az életen a bú, óh éj! Szegények éje! Légy szenem, füstölögj itt a szívemen, olvaszd ki bennem a vasat, álló üllőt, mely nem hasad, kalapácsot, mely cikkan pengve, — sikló pengét a győzelemre, óh éj!... 130