Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe (Budapest, 1973)
Az irodalmi mű elemzésének útja
Az idézett részlet nemcsak a jelzőkkel szemléltető költői megjelenítő erő példája, hanem arra is alkalmas, hogy felhívja figyelmünket, a jelzős szerkezetek megteremtésében^ éppúgy, mint általában a stílusképekben jelentős szerepe van a képzettársításnak, s ez jellemző a költőre. A kritika már ismételten rámutatott, hogy Juhász Ferenc megfordítja a hagyományos képzettársítási sorrendet: nem a növényi és állati világot személyesíti meg, hanem az emberi világot hozza kapcsolatba a növényi és az állati világgal, sőt ezen is túllépve, az utóbbiakat az ásványi világhoz viszi közel. A költő képzettársításaiban néha igen távoli dolgokat kapcsol össze. Ez különösen jellemző a szürrealizmusra, s általában a modern költészetre. Egy részlet József Attila Németh Andor c. verséből: Vad ágyúszóval vágtatott Gyöngyház-korán a tenger át. Két fürtjén őrzi a leölt halacskák szürke sóhaját. Talán meg sem érthetnők ezeket a képeket, ha maga Németh Andor nem magyarázná meg őket: N. A. ifjúságából öt esztendőt („gyöngyházkorát”) internált fogolyként Franciaországban töltött. Erre vonatkozik még a két fürtjén őrzött „szürke sóhaj” (=őszülés). A „leölt halacskák” a megfojtott vidám pillanatokat jelentik. (Más magyarázat szerint „a leölt halacskák szürke sóhaja” az első világháborúban elpusztult, csukaszürkébe öltözött magyar katonákra vonatkozik.) Fent a szóképről mint mikro struktúráról beszéltünk. Vizsgáljuk meg, érvényes-e a szóképre a struktúra megjelölés. A struktúra legáltalánosabb definíciója — olyan egész, amelyben az alkotóelemekkel egyenlő fontosságú a köztük levő kapcsolat — a szóképre is érvényes. A szóképben mindig lagalább két elem kerül egymással kapcsolatba: a közeli és a távoli, a konkrét és az absztrakt, az élő és az élettelen — vagyis tulajdonképpen az ellentétek kapcsolódnak össze benne. Pl. Aranynak ebben a met tarájában, „szíve égő katlan” e két fogalom: Miklós lelkiállapota („szíve”) és „égő katlan”. A köztük levő kapcsolat egyrészt az, hogy valamilyen összefüggés révén (mindkettő „forró”, „nyugtalan”) az „égő katlan” a „szíve” (Miklós lelkiállapota) helyére lép, azt helyettesíti, másrészt az, hogy a két fogalom kölcsönösen hat egymásra, szinte behatol egymásba. Ezáltal az egyik („égő katlan”) áttetszőbbé, „fogalmibbá” válik, veszít konkrétságából, a másik (a lelkiállapot) pedig eltelítődik érzéki vonásokkal (vö. Hankiss Elemér: József Attila komplex képet). Más természetű is lehet ez a 145