Pogány Frigyes: A szép emberi környezet (Budapest, 1976)
Pogány Feigyes legújabb könyvében építészi, tudományos és oktatói életpályájának tapasztalatait leszűrve s népszerű városmonográfiáinak legfontosabb elvi mondanivalóit is mintegy összegezve az ember és környezete viszonyát vizsgálja. Az ember és a táj, az emberi társadalom és a természeti környezet, valamint az ember alkotta művi környezet, az építészet és az ember által a maga hasznára és gyönyörűségére megteremtett tárgyi világ bonyolult kölcsönhatását elemzi. Keresi a történelmi fejlődés tanulságai alapján levonható általános és konkrét esztétikai törvényszerűségeket, és igyekszik kialakítani azokat a normákat, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a modern ember harmonikus, célszerű és szép környezetének formálásához. A kötet felépítésében elméleti, esztétikai kérdéscsoportokra tagolt. A szerző elvi, fogalmi, művészetfilozófiái meghatározások teljes kibontására törekszik, ugyanakkor azonban megállapításai alátámasztására sokrétű történeti anyagot vonultat fel. Az első olvasásra nehéznek tetsző definíciókat lenyűgözően gazdag gyakorlati példatár hitelesíti, teszi a nem szakember olvasó számára érzékletessé, mindig megőrizve elmélet és gyakorlat, filozófia és történelmiség élő egységét. Anyag, szerkezet, funkció és forma öszszefüggései, a tartalom és forma egységének sajátos megjelenési módja az építészet és a környezetesztétika területén — bontakoznak ki a könyv lapjain. A szerző példáit és saját hatalmas eredeti fotóanyagából az illusztrációkat válogatva, tereken és korokon át pásztázva az ősi időktől, az antikvitástól mindig eljut a máig, térben sem korlátozódva pusztán az európai kontinensre. Párizs, Varsó, Bulgária és Chandigar új városnegyedei egyaránt megjelennek. A hely, a táj építészeti környezetmeghatározó szerepének illusztrálására szinte filmszerű montázsokban kerülnek összehasonlításra a könyv lapjain kontinensünk jellegzetes tájai s a földrajzi környezetnek a korstílust sajátos helyi karakter jegyekkel gazdagító, módosító hatását illusztráló példák. A fotóanyagot azokban a fejezetekben, ahol erre szükség mutatkozik — mint például a szerkezetiség szerepének megvilágítása az építészetben, a térhatás feltété-