Pók Lajos (szerk.): Babits Mihály száz esztendeje. Kritikák, portrék (Budapest, 1983)
Babits Mihály költészetének „bölcs és heroikus fénye” (Bálint György) napjainkig világít. De miért felednénk, hogy művei kora ifjúságától haláláig és azontúl is nemcsak az elismerés, a rajongás, hanem az elutasítás annyi gesztusát is provokálták, sokféle társadalmi és esztétikai töltésű érvvel, indulattal. A Babits Mihály s%á% esztendeje, amely nagy klasszikus költőnk születésének századik évfordulójára jelent meg, azt a történeti folyamatot tükrözi, hetvennyolc, Babits műveire, magatartására visszhangzó, a kortársak és az utókor véleményeit közlő írással (kritikával, portréval, tanulmánnyal, verssel, könyvrészlettel, levéllel, esszével), hogyan nőtt Babits életműve századunk magyar irodalmának egyik csúcsává. A közölt írások a kritikai visszhang bemutatásának igényével kerültek a kötetbe. Nem lehetett akadály a nyilvánvaló elfogultság, a személyes sértő-