R. Várkonyi Ágnes: Magyar reneszánsz udvari kultúra (Budapest, 1987)

Mohács évszázadának művelődéstör­ténete a magyar kultúra igen gazdag, de kevéssé ismert területe. A jelen kö­tet - műhelymunkában összefogva a rokon tudományok különböző ága­zatainak művelőit: történészeket, iro­dalom-, zene- és művészettörténé­szeket - igyekszik feltárni ezt a kul­túrtörténeti „terra incognitát”, új források bemutatásával, új szempon­tok, összefüggések érvényesítésével. A három részre szakadt országban a reneszánsz életeszmény szellemében fogant irodalmi művek, művészeti al­kotások életre hivó otthonai, viselke­dési szokások, erkölcsi normák kiala­kítói, közvetítői és irányt adó köz­pontjai a fejedelmi, főúri és főpapi udvarok voltak. A kötet - amelynek időhatárai hozzávetőlegesen 1526- 1630 között vonhatók meg - euró­pai összefüggésekbe ágyazva mutatja be a magyar reneszánsz udvari kul­túra sajátosságait. Megismerkedünk János király udvarával, II. Lajos bu­dai rezidenciájával, Báthory Zsigmond gyulafehérvári, Bocskai István szék­hely nélküli fejedelmi udvarával, az Esterházy-udvarral.és Pázmány racio­nálisan szervezett udvartartásávaK’Mi­­lyen élet folyt ezekben az udvarok­ban, hogyan éltek, szórakoztak, ze­néltek, házasodtak, temettek stb. e rég múlt idők emberei? A múlt köny­vébe visszalapozó olvasók előtt szí­nes, sokoldalú kép tárul fel róluk e kötetből, melyet illusztrációk is segí­tenek felidézni.

Next