R. Várkonyi Ágnes: Magyar reneszánsz udvari kultúra (Budapest, 1987)
Mohács évszázadának művelődéstörténete a magyar kultúra igen gazdag, de kevéssé ismert területe. A jelen kötet - műhelymunkában összefogva a rokon tudományok különböző ágazatainak művelőit: történészeket, irodalom-, zene- és művészettörténészeket - igyekszik feltárni ezt a kultúrtörténeti „terra incognitát”, új források bemutatásával, új szempontok, összefüggések érvényesítésével. A három részre szakadt országban a reneszánsz életeszmény szellemében fogant irodalmi művek, művészeti alkotások életre hivó otthonai, viselkedési szokások, erkölcsi normák kialakítói, közvetítői és irányt adó központjai a fejedelmi, főúri és főpapi udvarok voltak. A kötet - amelynek időhatárai hozzávetőlegesen 1526- 1630 között vonhatók meg - európai összefüggésekbe ágyazva mutatja be a magyar reneszánsz udvari kultúra sajátosságait. Megismerkedünk János király udvarával, II. Lajos budai rezidenciájával, Báthory Zsigmond gyulafehérvári, Bocskai István székhely nélküli fejedelmi udvarával, az Esterházy-udvarral.és Pázmány racionálisan szervezett udvartartásávaK’Milyen élet folyt ezekben az udvarokban, hogyan éltek, szórakoztak, zenéltek, házasodtak, temettek stb. e rég múlt idők emberei? A múlt könyvébe visszalapozó olvasók előtt színes, sokoldalú kép tárul fel róluk e kötetből, melyet illusztrációk is segítenek felidézni.