Rácz Endre - Takács Etel: Kis magyar nyelvtan (Budapest, 1959)

Szótan

Alszik a széken a kabát . .. Látod, elalszik anyuka — (Állató) S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok . . . Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj . . . (A Dunánál) Én fölnéztem az est alól Az egek fogaskerekére — (Eszmélet) . . . zúzmara hull szárnyas hajamra . . . (Favágó) . . börtönről, gyárról lehull a lakat. (Lebukott) A kiemelt igepárok jelentése csak kismértékben külön­bözik egymástól. Az alszik ige az alvás folyamatát fejezi ki, az elalszik az alvás kezdetére utal. A lát ige huzamos, tartós cselekvést jelöl, a meglát pedig hirtelen történő, pillanatnyi cselekvést. A fölnéz ige jelentése a néz igéétől annyiban tér el, hogy kifejezi a cselekvés, a nézés irányát is. A hull folyamatban levő, a lehull lezárt, befejezett tör­ténést jelöl. Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy az igék jelentését az eléjük járuló kis szócskák (el-, meg-, föl-, le-) módosították. Azokat a szócskákat, amelyek az igéhez kapcsolódnak, és az ige je'entését módosítják, igekötőnek nevezzük. A gyakoribb igekötők a következők: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, el-, ellen-, elő-, fel-, félbe-, félre-, felül-, fenn-, hátra-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ki-, körül-, 153

Next