Rácz Endre - Takács Etel: Kis magyar nyelvtan (Budapest, 1959)
Mondattan
beli, képletesen értelmezett helyviszonyt jelöl. A képes helyhatározó kérdései különböznek a valódi helyhatározó kérdéseitől: kiben?, miben?, kiről?, miről?, kire?, mire?, kihez?, mihez? stb. A valódi és a képes helyhatározót az is megkülönbözteti egymástól, hogy a valódi helyhatározó ugyanazon ige mellett többféle raggal szerepelhet, a képes helyhatározó azonban az igével együtt olyan állandó kifejezést alkot, amelyben a képes hely határozóhoz változatlanul ugyanaz a rag járul. Valódi helyhatározók: sétál az utcán, az erdőben, a pataknál; elment a városból, a kornyékről, a háztól stb. Képes helyhatározók: bízik a barátjában, a gyógyulásban, a sikerben; méltó a bizalomra, a kitüntetésre stb. A képes helyhatározót tehát bizonyos igék és melléknevek állandó kiegészítőjének, vonz a t á n а к tekinthetjük. Vajon képes helyhatározót tartalmaznak-e a következő kifejezések: átlát a szitán; szöget ütött a fejébe; falra borsót hány; súlyos iga alatt nyög? Kétségtelen, hogy ezekben a kifejezésekben nem értelmezhetjük konkrétan, szó szerint a helyviszonyt jelölő határozó jelentését. Ugyanakkor azonban azt is megfigyelhetjük, hogy az idézett kifejezéseknek valamennyi alkotó elemét, valamennyi mondatrészét az eredeti jelentéstől eltérő, átvitt értelemben használjuk. A bennük előforduló helyhatározó tehát azért képes (képletes) értelmű, mert képes (képletes) kifejezésben szerepel. Ezek szerint a képes kifejezésekben, szólásokban előforduló helyhatározóragos névszókat meg kell különböztetnünk a tulajdonképpeni képes helyhatározóktól. Az időhatározó A következő mondatok József Attila életének néhány adatát ismertetik. 1805-ben született Budapesten. Gyermekkorától fogva részt vett az apa nélkül maradt család gondjaiban. A világháború alatt reggeltől estig álldogált az élelmiszerboltok előtt, hogy másnapra kenyeret szerezzen. 219