Rácz Endre - Takács Etel: Kis magyar nyelvtan (Budapest, 1959)
Mondattan
sorok arról tanúskodnak, hogy a fegyveres harcban szerzett érdemeit többre becsülte költői müveinél: Nem írom pennával, Fekete téntával, De szablyám élivei, Ellenség vérivel Az én örök híremet. (Zrínyi Miklós: Az idő és hírnév) A mivel ? kérdésre válaszoló határozók a mondatban kifejezett cselekvés négyféle eszközét jelölik meg, tehát eszközhatároz ók. Az eszközhatározót azokban az esetekben ismerhetjük fel legkönnyebben, ha — nevének eredeti jelentése szerint — valamely cselekvés végrehajtásának tényleges eszközét fejezi ki. Ilyen értelemben szerepel az eszközhatározó a következő verssorokban: Nem oly divat már ma Nyíllal lőni . . . (Arany: Rozgonyiné) Te a taglóval ökröt ütsz, Toliammal én embert ütök . . . (Petőfi: Apám mestersége s az enyém) Vert-e már téged valaki, vihar ? Ostorral kergetett-e ? (József Attila: Förgeteg) A következő példák azt mutatják, hogy nemcsak tényleges eszközök (élettelen tárgyak), hanem személyek, sőt elvont fogalmak neve is szerepelhet a mondatban eszközhatározóként: . . . egy követ által izent nekik hadat. (Petőfi: János vitéz) Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel! (Kölcsey: Himnusz) 226