Renoir, Jean: Apám, Renoir (Budapest, 1972)
A könyv szerzője, Jean Renoir, a francia filmművészet egyik legkiválóbb alkotója. Az 1920-as években kezdett filmezni, és a 30-as években már a francia filmgyártás élvonalába került. 1940-től az Egyesült Államokban forgatott, ahonnan 1954-ben tért vissza Franciaországba. Renoirt világviszonylatban is a legjelentősebb rendezők közé számítják. Mintegy harminc filmje közül többet korszakjelző alkotásként tart nyilván a filmtörténet. A 30-as években készült és nálunk is bemutatott Nagy ábrándot az 1958. évi brüsszeli szavazás a világ tizenkét legjobb filmje közé sorolta. Ebben a könyvében a szerző apjának, Pierre-Auguste Renoirnak, a XIX. században megújhodott francia festészet egyik legkiemelkedőbb alakjának állít emléket. Könyve sajátos ötvözete az életrajznak és a memoárnak. Alapja az a sok őszinte megnyilatkozás, amelynek során a festőművész emlékei, küzdelmei, festői próbálkozásai, művészetéről, pályatársairól, barátairól alkotott nézetei feltárulnak a fia előtt. Ahogy - apja gyermekkori emlékei nyomán - az író mind mélyebben kalandozik a múltba, csaknem a közvetlen élmény elevenségével jelennek meg az olvasó előtt a francia népélet jellegzetes alakjai és mozzanatai a múlt század közepéből, majd - a festő pályakezdésével és művészi kibontakozásával párhuzamosan - a festészet új virágzásának, az impresszionista korszaknak kiemelkedő eseményei. A szerző azonban nemcsak krónikása, hanem részese is volt