Rényi Péter: Ki van a kalap mögött? Politikai útirajzok, 1956-1977 (Budapest, 1978)
1956
LEVÉL HAMBURGBA két, amelyek közibénk tolakodtak, ha végre — s végérvényesen — rendezzük „közös dolgainkat”. Közös dolgaink... Neked persze nem fogalom ez a fordulat: rendezni végre közös dolgainkat. Nálunk ez közhasználatú kifejezés. József Attila, a nagy magyar proletárköltő e szavaival szoktuk kifejezni a népek közötti közeledés eszméjét. S talán nem is véletlen, hogy éppen ez a formula jutott eszembe. Kettőnk barátsága ugyancsak piciny szálacska abban a szövetben, amit úgy hívnak: a népek barátsága. Mégis, az ilyen szálak sűrű szövevénye tartja egybe a világot... Az elébb csak futólag említettem, de valóban: mi lenne, ha újra találkoznánk, ha, teszem, megrendeznénk annak az 1934-es uzsonnának az évfordulóját? Nem mondom: 22 és fél év nem éppen kerek szám. De vajon egy évforduló időszerűségét mindig csak a kerek évszám adja? Van egy másfajta, mélyebb időszerűség is, az az aktualitás, amelyet a hasonló helyzet, az analóg körülmények kölcsönözhetnek egy dátumnak. S ha így nézzük a dolgot, nem vált-e időszerűvé ez a mi huszonegynéhány éves jubileumunk ? Vagy rémképeket látok? Nagyon örülnék, ha így lenne, ha erélyesen rám szólnál, hogy ne veszítsem el a mércét, ne rémüldözzek. Ha járnak-kelnek is egyes hitlerista figurák Németországban, Hitler és szelleme halott. Nincs dicséret, amelynek jobban örülnék, mint ha így szidnál. De vajon megtennéd, jó lelkiismerettel megtehetnéd? Nem rontanák-e meg a viszontlátás örömét a múlt eleven kísérteiéi, nem lenne az üdvözlésből — ha egyáltalán beengednének az országba— újra és hamarosan fájdalmas búcsú? Vagy azt mondhatnád, ma más a helyzet, ma már Veletek nem lehet újra elbánni, erősek vagytok, a Ti kezetekben van az ország sorsa? Biztos, egészen biztos, hogy ma más a helyzet, mint volt, hogy sokat tanultatok Ti is, okosabbak, tapasztaltabbak vagytok — mint ahogy sokat tanultunk mi is, a világnak azon a felén is, ahol én élek. De azért egészen más-e a helyzet, Erna? Nem kellene például újra virágnyelven beszélnünk, nem kellene újra „sors”-ot mondani fasizmus helyett, nem kellene újra kimenni a Borsteler Jägerbe, hogy ne keltsünk feltűnést? Nagyon kérlek, őszintén válaszolj ezekre a kérdésekre. Nem próbaképpen, s nem szeszélyből kérdezem, hanem komoly szándékkal, felelősséggel. Te megérted: amióta Adenauer kormánya kezet emelt a német kommunista pártra, ez életbevágó kérdés. S a Te szavadnak, a Ti szavatoknak hiszünk. 37