Romsics Ignác: Elleforradalom és konszolidáció. A Horthy-rendszer első tíz éve - Magyar história (Budapest, 1982)
A konzervatív reformpolitika és a revízió megalapozásának útján
a baloldali egyetemisták és a kormánypolitikához közel álló szervezetekhez (Turul, Hungária, Emericana stb.) tartozó diákok száma pedig körülbelül úgy aránylott egymáshoz, mint egy a százhoz. A húszas évek utolsó harmadát éppen az jellemezte, hogy a Szociáldemokrata Párt pillanatnyilag nem, a liberális ellenzék már nem, a bal felé gravitáló új útkereső ellenzéki irányzatok pedig még nem képviseltek komoly politikai erőt. A látványos belpolitikai viharoknak így 1926-27-től ezért is vége szakadt. A nyugalmi helyzetet Bethlen belpolitikai szempontból arra használta fel, hogy néhány régebb óta vajúdó reformot tető alá hozzon. A húszas évek utolsó harmadának törvényeit mélyen áthatotta az a konzervatív reformszellem, amely Bethlen egész beállítottságát és politikáját is jellemezte. A jogkiterjesztés és a központi kormányhatalom irányító és ellenőrző szerepének a fokozása ugyan szintén részét alkották e törvényalkotásnak, ám sohasem olyan mértékben, hogy az újabb politikai eszmék és intézmények teljesen kiszorították vagy akárcsak gyökeresen megváltoztatták volna a régieket. Gondoljunk csak például a felsőházzal foglalkozó 1926-os törvényre, amely a bethleni belpolitika fordulatokban gazdag első szakaszát lezárta, s a nyugalmi másodikat megnyitotta. A származási arisztokrácia szinte kizárólagos befolyását Bethlen jelentős mértékben korlátozta, de teljesen nem szüntette meg. Helyet biztosított a középrétegeknek, de oly módon, hogy képviselőik egyik részét a kormányzó nevezte ki, másik részét pedig a kormányzattól legalábbis részben függő törvényhatóságok választották. Fontolva haladás - mondhatnánk, ha ez a kifejezés nem kötődne annyira a magyar reformkorhoz. A reformok sorát a társadalombiztosítás újjászervezése nyitotta meg. A kötelező betegségi és baleseti biztosítás a háború előtt gyakorlatilag csak az ipari, kereskedelmi és közlekedési dolgozókra terjedt ki. 1919 őszén a Friedrich-kormány kiterjesztette ezt a háztartási alkalmazottakra is. Az 1927. évi XXI. te. megerősítette Friedrich fenti rendeletét, s szerény 241