Rónay György - Vargha Kálmán (szerk.): Miért szép? A világirodalom modern verseiből (Budapest, 1970)
Geher István: Dylan Thomas: A szerző előhangja
gúlát állandó keveredése, kölcsönhatása fondorlatosán — tragikusan! — kétértelművé teszi a beköszöntőt, mely első látásra-hallásra oly megejtően egyszerűnek, egyneműnek, sőt kissé talán egyhangúnak tetszik. A belső ellentmondás: a költemény általános tartalma, szerkesztőelve. Intenzitására jellemző, hogy még a mű legkülső héján, a prozódián is átütközik. A gyanútlan olvasó bizonyára úgy véli, hogy szabadverssel, az élőbeszéd természetes sodrását követő, önfeledt szózuhataggal van dolga, holott valójában páratlanul bonyolult, nagyon is tudatos „mesterkedést” igénylő, szigorúan kötött versformával áll szemben. A középütt, „tükörtengely” mentén kettéosztott 102 soros vers két fele egymásra rímel — csak épp visszafelé: az utolsó sor az elsőre, az utolsó előtti a másodikra és így tovább... Ez az összecsendülés az emberi fül számára szinte teljesen felfoghatatlan. Nem a zenei hatást szolgálja tehát, hanem mintegy a Forma (a megformáltság) eszményét. Klasszicizáló, középkori vagy reneszánsz emlékű játéknak tekinthetjük, vagy a mágikus bárdköltészet örökségének — bár a furcsa képlet ugyanakkor valami megragadóan modern élmény közvetlen kifejezője is. Az elrejtett rím a dolgok érzékelhetetlenül létező, titkos együvétartozását jeleníti meg. Azt az összefüggést, melyet mi magyarok József Attila megfogalmazásában ismerünk. „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ... ” Dylan Thomas a kelta mítosz zengő meseerdejéből hasítja a költői nyersanyagot; a feldolgozás módja azonban a XX. század törvényeihez, a (lelkesítő? kétségbeejtő?) József Attila-i felismeréshez igazodik. Költői univerzumában a születés és a halál éppoly közeli szomszédok, mint a mese és a valóság, a kézzelfogható konkrétum és a prófétai elvonatkoztatás. A költeményben bemutatott tárgyi világ, az ábrázolt tájkép minden mozzanatában hibátlanul realisztikus. Azonnal tudjuk, hol járunk: Laugharne-ban, az utolsó alkotóévek kedvelt lakóhelyén, a gyermekkori emlékektől népes walesi környezetben. Sirályok, gémek, kagylók, hálók és sziklák — mint 527