Rosino, Leonida: A csillagok fizikája (Budapest, 1967)

L. ROSINO: A CSILLAGOK FIZIKÁJA Századunk természettudományos gon­dolkodásának fejlődése, karöltve az egyre finomodó technikával a megfigye­lési berendezések és mérőműszerek terü­letén, nemcsak az atomi világ megisme­rése számára nyitott új utakat, hanem az ellenkező irányba: a legnagyobb di­menziók világa felé is. Az elmúlt évtize­dek valóban új helyzetet teremtettek a csillagászatban is: az egyre nagyobb teljesítményekre képes megfigyelési tech­nika és az önmagát egyre precizírozó gondolkodás nyomán hihetetlen ered­mények születtek, amelyek birtokában a ma embere sok tekintetben alapvetően másként kénytelen a világmindenséget nézni, mint azok, akik talán csupán 6-8 évtizeddel korábban éltek. A kiváló olasz csillagász, Leonida Rosino (az Asiagói Asztrofizikai Labo­ratórium tudósa) jelen könyvében arra vállalkozik, hogy bemutassa ezt az új arculatú világegyetemet, valamint azo­kat a módszereket is, amelyekkel a csil­lagász biztonsággal állapítja meg a fan­táziánkat felülmúló távolságok mélyén ragyogó égitesteknek nem csupán távol­ságát, nagyságát, tömegét, de anyagát, kémiai összetételét, szerkezetét, életko­rát stb., s következtet múltjukra, jövő­­jükre, születésükre és pusztulásukra . . . Rosino könyve lebilincselően érdekes olvasmány, amely megannyi „meglepe­téssel” szolgál a nem-szakember olvasó számára, még akkor is, ha más vonat­kozásokban többé-kevésbé lépést tart is a természettudományok fejlődésével. Rosino könyvét számos magyarázó áb­ra és gazdag fényképanyag kíséretében ajánljuk az olvasónak. GONDOLÁT »l-VEZtn 2 0 2 0 Г 7.7

Next