Sándor László: Híd a partok között. Kapcsolattörténeti tanulmányok és dokumentumok az irodalom, művészet és művelődéstörténet köréből (Budapest, 1988)

Főhajtás szlovák írók előtt

Ivan Olbracht és Karel Capek műveinek magyarra fordí­tásában. Lefordította számunkra Frantisek Halas Anyó­kák című poémáját, cikkek egész sorát írta cseh, szlovák és magyar folyóiratokba a két szomszéd nép irodalmáról. Móricz Zsigmond legszebb elbeszéléseit ültette át szlovák nyelvre, lefordította a Légy jó mindhaláligot is, s azonkí­vül előkészítette a 20. század magyar lírikusainak cseh nyelvű antológiáját. Minden érdekelte, ami a két nép irodalmára vonatko­zott, állandóan figyelemmel kísérte a magyar szellemi életet. S bár 1938 őszén a bécsi döntés folytán leeresztett sorompók rendkívül megnehezítették és megzavarták a két ország kapcsolatát, nem szűnt meg Magyarországon élő barátaival levelezni, könyveket, folyóiratokat, lapki­vágásokat kért és küldött, á jour akart lenni a magyar irodalmi és művészeti élettel, és ugyanakkor igyekezett határon túl élő barátait tájékoztatni a cseh irodalom dolgairól, saját alkotómunkájáról, terveiről. Kapcsolatunk személyi ismeretséggel kezdődött. Jó emlékezetem szerint 1938 nyarán Kassán az egyik kávé­ház teraszán találkoztam a zömök, de fürge mozgású, eleven kék szemű, akkor már negyvenötödik évében járó Strakával. Sok közös témánk volt, azonos problémák érdekeltek mindkettőnket, hosszan elbeszélgettünk. Más­nap visszautazott Prágába, jómagam pedig egy év múlva Kárpátaljára sodródtam, Ungvárra. Onnan írtam azután neki 1940 januárjában, amikor eljutott hozzám a Prágában készülő magyar lírai antológia híre. Két hét múlva, sűrűn gépelt ívoldalon megérkezett Straka vála­sza (1. levél) és ezt követően még nyolc levél. A leveleket a német fasiszta hadvezetőség cenzúrázta. A borítékon ott volt az erőszakos felnyitás nyoma: bo­rotvával vagy valamilyen más éles eszközzel vágott rés, 180

Next