Sándor László: Híd a partok között. Kapcsolattörténeti tanulmányok és dokumentumok az irodalom, művészet és művelődéstörténet köréből (Budapest, 1988)
Főhajtás szlovák írók előtt
mondott beszédet a több nemzetiségű munkás-, paraszt- és értelmiségi tömeg előtt. A bécsi döntés alapján történt területrendezés miatt a Tiso vezette fasiszta Szlovák Állam hivatalos szervei egész sor korlátozó intézkedéssel sújtották az ottrekedt, megcsappant számú magyarságot. Megnehezült a baloldali szlovákok, köztük nem utolsósorban az írók helyzete is. Állandó létbizonytalanságban éltek. Ez azonban nem tartotta vissza Ján Ponicant, Emil B. Lukácot, Ctibor Stitnickyt és másokat attól, hogy részt vegyenek annak a szlovák nyelvű lirai antológiának a munkájában, amelyet Szalatnai Rezső állított össze magyar költők - köztük Ady, Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, Tóth Árpád, Gyóni, József Attila, Reményik, Kassák, Áprily, Szabó Lőrinc, Illyés, Berda, Győry Dezső és mások - verseiből Na brehu ciernych vöd (Fekete vizek partján) címmel 1943-ban. Ponican József Attila Favágók, valamint Tóth Árpád Lélektől lélekig és Rozskenyér című verseit fordította le. Alig látott napvilágot a kötet, nyomban a fasiszta szlovák sajtó támadásainak pergőtüzébe került. A válogatás valamennyi munkatársának vállalnia kellett a méltatlanul ért támadást, a soviniszta pocskondiázást. Ponican a felszabadulás után nem kapott múltjának és képességeinek megfelelő politikai szerepet. A hivatalos körök főleg azt nehezményezték vele kapcsolatban, hogy nem vett részt az 1944. évi nemzeti felkelésben. így hát eleinte mint ügyvéd, 1948 után egy ideig mint közjegyző, majd mint a Szlovák írók Szövetségének titkára, 1958-tól pedig 1964-ig, nyugdíjba vonulásáig a Tátrán Könyvkiadó magyar osztályának vezetője, s később mint a kiadó igazgatója tevékenykedett. Mindez - szerencsére - megóvta őt olyan szerepek, olyan feladatok kényszerű 176