Sándor Pál: Az ideológiáról (Budapest, 1972)
Második rész
feleslegessé teszi a rekonkretizálás misztikus folyamatának feltevését is,62 amennyiben a konkrét még csak háttérbe sem szorul, nemhogy kiküszöbölődnék. A tömörített érzéki jut el a magasabb fokú konkréthoz, amely, mint később meglátjuk, elnyeri az általános, a törvényszerű attribútumait is. Ellentétben az elvonással, amely a nem közös jegyeket elhagyja, a tömörítés, a sűrítés a nem közös jegyeket összefogja és felemeli, anélkül, hogy megszüntetné. Ennek során bizonyos — nem rossz értelemben vett — deformálás megy végbe, de ennek elemzése ismét csak akkor lenne lehetséges, ha részletesen foglalkoznánk a jelenséggel, azonban mi itt csak célzunk rá, hogy ebben a deformációban van a különböző stílusirányzatok lehetőségeinek és keletkezésének a forrása. Ami aztán az „egyest” illeti, ezt szintén nem szabad elvontan, elemi mivoltában elképzelni. Sem a pszichológiai elképzelése nem helyes, ahogy az egyes „alulról való” vagy biológiai, vagy pozitív esztétikák taglalják,63 hogy minden egyes érzékszervnek saját önálló érzékleti-esztétikai tartalmat tulajdonítanak, sem pedig akként, ahogyan a Windelband-iskola, majd az egzisztencialisták az egyedit, az egyszerit, soha vissza nem térőt, a különlegeset képzelik. Hiszen még a legegyszerűbb észlelet sem az érzetek mechanikus összege csupán, hanem azok elrendezettsége, egysége, amely többet fejez ki, mint amit a részletek külön-külön elárulnak. Találóan fogalmazza meg ezt József Attila, amikor azt írja, hogy „bármennyire ismételgessék is, hogy a festészet egyszerű színösszetétel — a szín mégis értelmes kell legyen”.64 És hogy már a legegyszerűbb élményben, az érzéki észleletben is megvan az ítélet, tehát a gondolati tevékenység csírája (foka az illető társadalom általános értelmi szintjétől függ, azaz szerepet játszik a történelmiség is), mint pl. „a fehér fal” észleletben, bennefoglaltatik „a fal fehér” ítélet. 62. Vö. Újfalussy József: Absztrakt zene—konkrét zene. Előadás az V. Nemzetközi Hegel Kongresszuson, Salzburgban. 1964. szeptember 8-án. 63. Vö. G. Th. Fechner: Vorschule des Aesthetik. 2 kötet. Leipzig 1897—98. továbbá nálunk: Pékár Károly: Pozitív aesthetika c. munkáját, melynek társcíme: Physiologiai és psychológiai aesthetika, alcíme pedig: Az aesthetikai érzések psychophysiológiája. Bp. 1897. 64. József Attila: Költészet és nemzet. Lásd József Attila összes Művei. III. köt. Bp. 1958. 227. old. 253