Schelling, Wilhelm Friedrich Joseph: A transzcendentális idealizmus rendszere - Gondolkodók (Budapest, 1983)
A klasszikus német filozófia nagy képviselői közül Schelling pályája, életműve a legkevésbé ismert Magyarországon. Pedig az ő munkássága jelzi a folytonosságot ebben a filozófiai vonulatban, ő valósította meg az átmenetet a szubjektív idealizmusról az objektív idealizmusra. Gondolkodásának állandó változását, módosulását műveinek sora is tükrözi, nincs is „egész” rendszerét összefoglaló nagy munkája. A transzcendentális idealizmus rendszere sem ilyen, viszont igen pontosan fejezi ki a filozófus korai műveiben megnyilvánuló igényt: tudományos megalapozást keres a filozófia elmélete számára. Olyan monista koncepciót alakít ki, amelyben azonossá válik az Én, Isten és az objektív, anyagi jellegű külvilág, a természet is. A természetfilozófiai megalapozás után Schelling vázolja társadalom- és történetfilozófiai eszméit, végül pedig előkészíti később kidolgozott esztétikáját; kitüntetett szerepet tulajdonít a művészetfilozófiának, a zseni művészi megismerését tartja a legmagasabb rendűnek, mert szerinte csak a művészi tevékenység igazán szabad és alkotó. A mű bonyolult szerkezete és kifejezésmódja mögül fölsejlik számos gondolatának máig ható eleven eredetisége.