Simon István: A magyar irodalom (Budapest, 1973)
20. József Attila és kora
letve körrel rajzoltuk meg, s az első kettőt tárgyalva már utaltunk a XX. században - a másik kettőn belül - kirajzolódó körre: elsősorban József Attila életművére, hatalmas költészetére gondoltunk. Ő fedezte fel igazán líránknak a proletariátust, s teremtett osztályköltészetből nagy nemzeti költészetet. Méghozzá úgy, hogy a nemzetit is az egyetemességig tágította. A modern magyar költészet az ő munkássága révén lépett a világirodalom - századunkban kialakuló - élvonalába. Az európai avantgarde-ra utalva, beszéltünk már a polgári költészet nagy válságáról, illetve robbanásáról, amikor a költők elvetve a régi, konzervatív polgári esztétikai normákat, forradalmasítani kívánták az új lírát. József Attila is, természetesen a magáénak vallotta eleinte például Kassák nézeteit; kísérletezett az expresszionizmus, a szürrealizmus új költői eszközeivel. Végigpróbálta szinte az összes modern lehetőséget, gazdagítva e kísérletekkel majdani megtalált, tiszta s klasszicizálódó saját kifejezési formáját, költői hangját. Amivel azonban több lett leghíresebb és legmodernebbnek tartott számos akkor nyugati kollégájánál, az a maga fölfedezte, új költői világkép volt, melyet korai haláláig egyre tökéletesebbre formált, gazdagított. S tegyük hozzá még a valósággal mérhető új mondanivalót, mely tudatos céllal az emberi társadalom megváltoztatására irányult. Ez a konkrét és tudatos forradalmi célszerűség hiányzott a forrongó polgári költők legjobbjainál is. József Attila ugyanis a világirodalomban azon első néhány költő között van, akik tudatosan szocialistának vallották magukat. S akik a proletariátus nevében, de az egész emberi világ érdekében tudtak szólni, s akik új törvényeit teremtették meg a jövendő költészetének. Próbáljuk először összefoglalni költőnk művészi vívmányait - mielőtt élete és életműve részletesebb tárgyalására térnénk-, hogy jobban érthessük majd különleges helyét és szerepét a hét évszázados magyar költészetben. Beillesztve ugyanakkor munkásságát már a XX. századi világlíra összképébe: összevethetjük a legnagyobbakéval az ő jelentőségét, különösen ami jelentőségének társadalmi fontosságát s költői modernségét illeti. Mitérzünk modernnek a XIX. századi lírához viszonyítva a XX. századi világirodalomban, s mi az, amit az új líra valóban hozott is többletként? A megértett disszonancián át eljutni a harmóniához - az századunk egyik, talán legfontosabb művészi törekvése, illetve modern vívmánya, amelyet tudományosan is jól megalapozott elméleti rendszerek kísértek és segítettek irodalmilag megvalósítani. József Attila a tudományos szocializmus, a marxizmus új szemszögéből látott és ebből a szemszögből ítélte meg a világot, amikor művészi tükörképét adta vissza a vers-292