Simon István: A magyar irodalom (Budapest, 1973)
20. József Attila és kora
Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. József Attila életműve már csak azért is korszakos jelentőségű, mert a haladó polgári irodalomnak, a szűkös szellemi kereteit feszegető humanista lírának óriási példát adott. A szocializmus melletti elkötelezettség új lehetőségeinek művészi és emberi perspektívájával felvillantotta: hogyan lehet a modern költészetet igazán emberméretűvé tenni. Ha költői fejlődésének jelentősebb állomásait végigkövetjük, érezhetjük, hogy már indulásánál is milyen fontos mozzanat, ahogy egyszerre a századelő forradalmi lírájához, elsősorban Ady és Juhász Gyula költészetéhez próbál kapcsolódni. Ady forradalmi hevülete, Juhász Gyula tiszta hangja ragadja meg. Első kötetének, a Szépség koldusának verseire ők ketten hatnak még szinte kizárólagosan, de a fiatal költő mondanivalója már sejteti, hogy lesz szava hamarosan a maga külön világáról, saját életérzéséről is. Már a hangpróba a tökéletességre törekvő költőre valL A költői erő viszont az új mondanivalóval kísérletező ifjú lázadóra. Minden költőnél jellemző az útkeresés, a forma, a saját hang kialakításáért folytatott küzdelem. Költőnk is végigpróbál szinte minden lehetőséget az első két kötetében. Emlékezzünk csak vissza a húszas évek költői forrongásait tárgyaló fejezeteinkre: hogyan próbált az akkori európai líra megújulni, milyen meghatározó szerepe volt még a formai divatoknak is. József Attila a második, Nem én kiáltok című kötetében az expresszionizmustól a szürrealizmusig ugyancsak kipróbált mindent, hogy az önkifejezés legjobb lehetőségeire találjon. Hamar legyőzi azonban a hatásokat. Pontosan meghúzhatjuk a határát a szuverén, sajátos József Attila-i világképnek. Mégpedig 1928- 1929-től kezdődően, amikor a letisztult hang mögött kezdett fölsorakozni a maga versekbe fogalmazott élménysora [629]. A majdan kiteljesedő költő jellegzetes tárgyi világát is hamarosan fölfedezi magának. Az élményre vonatkozó utalás a munkásosztály életét, a külváros világát jelenti. A költő forradalmi nézeteit már versekben reprezentáló két kötete, a Döntsd a tökét és a Külvárosi éj a harmincas évek legelején egymásutánban meg is jelenik. (Ekkortájt dolgozik az illegális kommunista pártban.) A forrongó polgári líra jellemzően a világ széthullóttságát demonst298