Sőtér István: Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (Eszzék, tanulmányok) (Budapest, 1966)
Második rész: A jelen, mely a múltnak is részese
3 Kísérlet és keresés nélkül sem a megújítás, sem a megőrzés szándéka nem valósulhat meg. És Ady fellépte óta líránk kísérletekben és keresésekben is a legtarkább, legváltozatosabb képet mutatja. Magához a kísérlethez még fűződhetnek játszi, vagy akár frivol indítékok, de inkább csak akkor, ha nem akar továbbjutni belőle a kísérletező. Tulajdonképp akár Petőfiben, akár József Attilában fellelhetjük a kísérlet kedvét és igényeit. A keresés szigorúbb, felelősségteljes folyamata ugyanúgy vezethet újító, mint megtartó eredményhez; Illyés Gyula kereséseiből az utóbbi, Babitséból az előbbi született. Mind a mai napig a kifejezési eszközök megújításával szemben inkább ez újítások megőrzésére irányult líránkban a legtöbb kísérlet. És tagadhatatlan, hogy ezek a kísérletek nagyobbrészt eredményesek is voltak. Líránk forradalmi kiáltásait éber hegyfokok visszhangoztatják tovább. Hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak az eszközeiket megújító költőket lehet az új mondanivaló megszállottjainak tekintenünk. Vannak olyan költők, akiknél a legdöntőbb konkrétumok kifejezése közben az eszközök merőben feleslegesekké válnak: ilyen volt Radnóti is, végső, s valóban nagyköltészetet teremtő korszakában, mikor régebbi, klasszicizáló vagy szürrealista elemei leolvadtak róla, s az élete legőszintébb tartalmáról valló költő kezében használhatatlanokká roppantak az „eszközök”. Ady eszköz-újításáról már megemlékeztünk. Az övével együtt született a Balázs Béláé is: képek és metaforák, szimbólumok és megszemélyesítések lázadása volt ez is — szecessziós zsúfoltság és barbár tarkaság, mely a maga korában nagyon is helyénvaló indulattal lázított egy új mondanivaló eszközei mellett. Babits metaforás és Füst Milán absztraháló újítását ugyancsak említettük, s nem mellőzhetjük oldalukról Gellért Oszkárt sem, aki egy lélektani értelmű ábrázolás új lehetőségeit derítette fel. József Attila eszközei nem is egy vonatkozásban forradalmiak: rím-, ütem- és képforradalmai teljesek és végletesek voltak — s ha valaki, úgy ő útját tudta állni a babitsi metafora-hangnem felhígulásának, azzal, hogy a konkrétumtól elszakadni készülő képet a hétköznapi, sőt technikai valósághoz visszaterelte. Kassák szabad verse, valamint Erdélyi üteme és strófája ugyanúgy kifejezési újításnak tekintendő, mint Sinka balladai ábrázolásmódja. Még Weöres eszközújításáról kell megemlékeznünk, melyben rím, ütem, strófa és kép 191