Sőtér István: Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (Eszzék, tanulmányok) (Budapest, 1966)
Második rész: A jelen, mely a múltnak is részese
A nagy „konkrétok” sorát Ady nyitja meg. Az ő keze alatt élővé és testivé válik minden lírai téma — sőt, soruk újakkal bővül. Konkrétumai és kifejezési eszközei egyaránt forradalmiak — az őszintesége is forradalmasító, egész világot felforgató őszinteség. Kortársai közül Kassák keze alá úgy simulnak a konkrétumok, mint a feldolgozandó anyag a mesterember szerszáma alá. Nyomukban a „második nemzedék” megannyi konkrét indítékkal építi föl művét. Szabó Lőrinc némileg a Vér és Arany Adyjának erőszakosságára emlékeztető módon konkretizálja önmagát — és a világot; Erdélyi és Sinka a népi konkrétságokat hozzák el líránkban, Berda az érzékieket, Fodor József az erkölcsieket. Illyéssel egy időben s Ady forradalmát megújítón József Attila valósággal magának a konkrétumnak szívébe ágyazottan mutatkozik meg, — talán ő az egyetlen költőnk, aki nem is lehetne más, mint konkrét. A „harmadik nemzedék”, mint láttuk, egyaránt nyel magába elvont és kézzelfogható sugallatokat. Jankovich és Képes egy józan és súlyos valóság ódái, illetve drámai értelmezését nyújtják, Zelk számára a végsőkig humanizált közösségi kapcsolatok melege válik valósággá; Rónay György még legkockázatosabb kísérleteiben sem távolodott el a konkrétumoktól — alapjában realista költő, akinek csak a látomásszerű és hétköznapi valóságok hiteles méreteit kellett kitapasztalnia ahhoz, hogy igazi pályája megnyíljék előtte. Weöres Sándor költészete szolgálja talán egyetlen példáját a konkrét és az elvont sugallatok hullámzó, vívódó, s mégis összhangot teremtő, együttes jelenlétének. A „negyedik nemzedék” újból megújítani készül a költői őszinteség formáit. Erői gyarapodtával láthatjuk majd, mennyire tud kibontakozni ez a megújítás. Hollós Korvin Lajosnál és Benjámin Lászlónál a megszületni készülő, új ember és új emberiség harcai és reményei, vádjai és elszántságai válnak kézzelfoghatókká. Friss, merész konkrétumokkal kísérletezik a legfiatalabb nemzedék is: megszólalásai nyomán új és váratlan lehetőségei nyílnak már a magyar líra egy élesebb őszinteségtől áthatott korszakának. íme, az új magyar líra sugallatainak elemzése a költői őszinteség legváltozatosabb, legbonyolultabb választékaival kínál. Az „őszinteségi állapotot”, líránk egészében, csaknem permanensnek tekinthetjük; a helyenkénti lankadást az őszinteség újabb és újabb hullámai frissítik föl. Válságok és feloldások ide-odahullámzása fölött: eszközöket és sugallatokat is megőrzővel, megtartóval. Mindkettő ugyanegy költői őszinteség forrásaiból meríti szándékainak éltető igazolását. 200