Staud Géza: Színházi kislexikon (Budapest, 1969)
E
fokozásával; itt minden jelenet, montázsszerű szerkezetbe illeszkedve, „önmagáért” van. Az E. legfőbb ábrázolási módszere az elidegenítési effektus; ennek értelmében a színész, a szereppel való azonosulás helyett, „megmutatja” az alakot, a néző pedig, a mű közvetlen „átélése” helyett, mindvégig tudja, hogy színházban van, „szórakozik”, és szórakozás közben kialakítja a saját, bíráló álláspontját a bemutatott eseményekkel kapcsolatosan. A brechti E. századunk eddig legjelentősebb és legeredetibb kísérlete egy új típusú, marxista szemléletű, korszerű dr.írás és színjátszás kialakítására; elméletét Brecht a marxizmussal, a forradalmi munkásmozgalommal való megismerkedésének hatására dolgozta ki: újításai a világ megváltoztatásának szándékából fakadnak. Művészi vonatkozásait tekintve az E. természetesen nem előzmény nélküli jelenség; Brecht maga is hivatkozik azokra a színháztípusokra - a kínaira, az indiaira, s részben az Erzsébet-korira -, amelyekben az őszintén vállalt teatralitást, a színház hangsúlyozott színházjellegét még nem szorította ki a hamisan értelmezett „életszerűség”. Hatott továbbá az E. kialakulására a 20-as évek számos művészi kísérlete, a szocialista avantgarde és azon belül - Piscator színháza, mind társadalmi tendenciájával, mind technikai megoldásaival (vetítések, táblák stb.), mely utóbbiak lehetővé tették a bemutatott események szélesebb történelmi, társadalmi, politikai összefüggéseinek feltárását. Emellett, mint arra Brecht rámutatott, az E. nem mondhat le a feszültségkeltés, a drámai dinamika jó néhány hagyományos eleméről sem. - I.: Brecht, В.: Színházi tanulmányok (1969). Epilógus — Utójáték Epirrhéma a görög ókomédia parabaszíszának 16 trocheusi tetrameterből álló része, amelyet a karvezető mondott el a kar dala (ódé) után. Episzkénion a görög színházépület, a szkéné emeleti helyisége. Epizód a drámai mű fő cselekményvonalával lazábban összefüggő, annak menetét lényegesen nem befolyásoló mellékesemény, jelenet, részlet, mely színesíti, élénkíti a művet, vagy kisebb jelentőségű, de önmagukban érdekes személyekkel ismertet meg. A sikerült E. segít a közönség figyelmének ébrentartásában, más esetben — a kontraszt segítségével - bizonyos lélektani hatás feloldásában. Shakespeare tr.iban gyakran alkalmazott a kontraszthatás kedvéért komikus E.okat, pl. a két sírásó jelenete a Hamletban. Epizodista — Epizódszínész Epizódszerep — Szerep Epizódszínész az a színész, aki rendszerint epizódszerepet játszik. Az epizodistát nem értékbeli, hanem műfaji különbség választja el a vezető szerepet játszó színésztől, mint a novellistát a regényírótól. Alapvető képessége, hogy rövid idő alatt, néhány vonással tud élő színpadi alakot teremteni. Hazai színháztörténetünk kiváló E.ei:- Újházi Ede, — Sugár Károly, — Szigeti Jenő, - Alszeghy Lajos, — Makláry Zoltán, — Rajz János, — Bihari József, akik művészileg egyenrangúak a nagy szerepeket játszó színészekkel. Erdélyi János (Kiskapos, 1814. 4. 1. - Sárospatak, 1868. 1. 23.) tanár, író, drámaíró, esztéta, népdalgyűjtő. 1848-49-ben a Nemzeti Színház igazgatója volt. Néhány dr.t, színikritikákat és színházi tanulmányokat (a színi hatásról, a kínai színházról, Dramaturgiai társalgás stb.) is írt. Erdélyi Mihály (Szeged, 1895. 5. 28.) színész, színigazgató, operettszerző. Színészi pályáját 1922-ben Kecskeméten kezdte. 1934-ben a főváros három kültelki színházát, a Józsefvárosi, az Erzsébetvárosi és a Kisfaludy Színházat közös kezelésbe vette, és társulatával felváltva játszott bennük nagy sikerrel. A felszabadulás után 1949- ig már csak a Józsefvárosi Színházat igazgatta. Utána vidéken színészkedett. Számos operett szövegét és zenéjét szerezte. Erdödy János gr. (?, 1723. 5. 22. - Pozsony, 1789. 4. 15.) Varasd vármegye főispánja, az udvari kamara elnöke, a magyarországi operaj tszás támogatója. 1785-89-ig pozsonyi j alotájá >a i hivatásos német operatársulatot szei ződtete t. Л hetenként kétszer tartott előadásokat a főúri közönségen kívül olykor a városi polgárság is láthatta. A műsoron a divatos olasz operákon kívül Gluck, Mozart és Haydn művei is szerepeltek. Itt került először színre Magyarországon Mozart Szöktetés a szerájból c. műve. Az opera működéséről egy szépen illusztrált német nyelvű színházi zsebkönyv tájékoztat: Hochgräflich Erdó’dyscher Theater allmanach, 1788 (Gr. Erdődy-féle színházi almanach). Erdödy Kálmán (Vágújhely, 1907.2. 16.) színész. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatott tanulmányokat, majd 1928- ban a Városi Színházhoz került mint statiszta. Később több vidéki színháznál működött táncoskomikus szerepkörben. 1945 után a Medgyaszay Színpad, a József Attila Színház, majd a Vidám Színpad tagja lett. Főbb szerepei: Polgármester (Gogol: A revizor■), Pickering (Shaw: Pygmalion), Bolond (Shakespeare: Vízkereszt), Sir Basil 124