Staud Géza: Színházi kislexikon (Budapest, 1969)
X, Y
Zacconi, Ermete [cakkóni, ermete] (Montecchio, 1857. 9. 14. - Viareggio, 1948. 10. 14.) olasz színész, filmszínész. Pályáját zsánerszínészként és hősszerelmesként kezdte, majd — C. Rossi társulatához került, ahol kialakult repertoárja: a Kísértetek (Ibsen), Becstelenek (Rovetta), A nők barátja (Dumas), Gríngoire (Banville) főszerepeiben aratta első nagy sikereit. 1894-ben saját társulatot szervezett, s turnézni kezdett. Hazánkban 1897-ben, 1898-ban és 1907-ben járt. Magyar közönsége úgyszólván minden jelentős alakítását látta. Műsorában Hamlet, Othello, Lear, Petruchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Henschel fuvaros, Crampton mester (Hauptmann), Lorenzaccio (Musset) és az Ördög (Molnár F.) szerepe hozott évek során gazdagodást. Repertoárja a legváltozatosabb szereptípusokat ölelte fel. A verista színjátszás egyik legnagyobb művésze volt. Játékát rendkívüli szuggesztivitás, páratlan virtuozitás, a részletek pontos kidolgozása, s ugyanakkor az egész szerep realista igényű egysége jellemezte. Zách János (Bp., 1909. 2. 11.) színész, rendező. 1935-ben kezdte pályáját Bp.en, s itt kabarékban és kisebb színházakban játszott. 1940-45-ig előbb a szegedi, majd a pécsi Nemzeti Színház tagja volt. A felszabadulás után több fővárosi magánszínházban működött, majd az államosításkor (1949) a Madách Színház társulatába lépett. 1953 óta a Magyar Néphadsereg Színházában, illetve a Vígszínházban játszik epizódszerepeket. Jelentősebb alakításai: Borza (Hunyady: A három sárkány), Tesman (Ibsen: Hedda Gabler), Szilvái professzor (Szigligeti: Liliomfi), Guiche gróf (Rostand: Cyrano de Bergerac), Cauchon (Shaw: Szent Johanna), Zoszima (Dosztojevszkij-Miller- Kapás: A Karamazov testvérek). A rádióban és a tv.ben is gyakran szerepel. Zaj gép különféle zajokat és hanghatásokat előállító színpadi szerkezet. A hagyományos szélgép forgatható doborsó, melyen selyemszalagok súrlódása a gyorsaság fokozásával és lassításával a szél süvítését utánozza. A mennydörgést egyszerű vaslemez mozgatásával, az eső hanghatását terelőkkel ellátott bádogcsatomában mozgatott borsószemek hangja érzékelteti. A Z.ek jelentősége a magnetofon elterjedése óta erősen csökkent. Ma már a legtöbb hangot magnószalagra veszik föl, s a színpadon a szükségnek megfelelően felerősítve egyszerűen leforgatják. Zala Nándor — Fernando Zámori László (Cegléd, 1922. 4. 20.) színész. 1944-ben szerzett diplomát a Sziniakadémián, majd a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1950 óta a fővárosban működik. Az Ifjúsági Színház, később az Állami Faluszínház tagja volt. A József Attila Színházban megalakulása óta karakter- és epizódszerepeket játszik. Zanni — Commedia dell’arte Záporkészülék — Esőgép Záporpróba tűzrendészed ellenőrző vizsgálat. A színházak színpadterében a zsinórpadlás felett egy ún. záporkészüléket helyeznek el (vízszórókkal ellátott vascsöveket), amely tűz esetén gyorsan és könnyen működésbe hozható. Évente egyszer, a színházi évad végén, a tűzoltóság részvételével, előírásszerűén Z.t tartanak a színházakban, a záporkészülék működésének ellenőrzése céljából. Zárójelenet az egyes felvonások utolsó jelenete (felvonásvég) v. az egész színjátékot befejező jelenet. Mint összefoglaló, a hagyományos dramaturgia szerint épített színdaraboknál gyakran hangsúlyosabb és jelentőségteljesebb a többi jelenetnél. Többnyire a darab főszereplői játsszák végig. A zenés műfajokban (opera, operett stb.) nagy egyéni és együttes énekszámokkal, kórusprodukciókkal és látványos elemekkel is bővül (finálé). Zártszék a német és orosz polgári színházak nézőterének jellegzetes ülőhelye a 19. sz.ban. A zenekar és a földszint között elhelyezett, számozott, pompásan kárpitozott, kényelmes karosszékeket kulccsal lehetett lezárni, így kizárólag csak bérlőik használhatták. Voltak ilyen „Sperrsitz”-nek nevezett székek a Pesti Német Színházban is. Később már csak az elnevezés maradt fenn, s a földszint utolsó sorait jelölte. Zavadszkij, Jurij Alekszandrovics (Moszkva, 1894. 7. 12.) szovjet-orosz rendező, színész, 495