Staud Géza: Színházi kislexikon (Budapest, 1969)
A
Halált, Tudást, Szépséget, Jó cselekedetet, Barátságot, a Hét Főbűnt és különböző jellemvonásokat képviselték. Jelmezeik és kellékeik is képszerűen, „beszédesen” utaltak az általuk tolmácsolt elvont gondolatra. Ezt a gyakorlatot a későbbi iskoladr.kban folytatták, és új virágzást ért el a nagy barokk színjátékokban. Bekerült olyan más típusú, irodalmi megfogalmazású művekbe is, mint Shakespeare IV. Henrik c. királydr.ja, amelyben a második rész elején „nyelvekkel telefestett”, Hír elnevezésű szereplő lép színre. Alleyn, Edward [elin, edvard] (London, 1566. 9. 1. -uo., 1629. 11. 25.) angol színész, - Burbage mellett az Erzsébet-ког legnagyobb színésze. Az Earl of Worcester társulatának, majd az Admiral’s Mennek volt tagja, s mint - Henslotoe veje, több színház, köztük a Rose és a Fortune társ-, majd egyedüli tulajdonosa. Legjobb alakításait Marlowe dr.iban nyújtotta, mint Faustus, Tamerlán és a Máltai zsidó. Ben Jonson, Nashe és Heywood elragadtatott leírásokat hagytak az utókorra művészetéről. - Hosking, G. L.: The Life and Times of E. A. (1952). Allítópróba - Próba Állóhely — Földszint Állókép -*• Ábrázolat Állomáshely -* Színikerületi rendszer Almanach — Zsebkönyv Almási Éva (Bp., 1942. 6. 5.) színésznő. A Petőfi Színházban kezdte pályáját, majd elvégezte a Színművészeti Főiskolát. 1965-től a József Attila, majd a Madách Színház tagja. Főleg naiva főszerepekben nyújt sikeres alakításokat: Polly (Brecht- Weill: Koldusopera), Leila (Heltai: Az ezerkettedik éjszaka), Glafira (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok), Adél (Anouilh: A barlang) Almási Miklós (Bp., 1932. 9. 26.) esztéta, kritikus, az irodalomtudományok kandidátusa. 1954- ben fejezte be tanulmányait a bp.i egy. bölcsészeti karán. Ezután egyetemi adjunktus, majd középiskolai tanár lett. 1962 óta a Színháztudományi Intézet tudományos munkatársa, 1968-tól egyúttal a Kritika c. folyóirat szerkesztője. Színházi tárgyú munkái: A modern dráma útján (1961), Maszk és tükör (1966), Ellipszis (1967), A drámafejlődés útjai (1968). Almeida-Garrett, Joáo Baptista da Silva Leitäo da (Oporto, 1799. 2. 4. - Lisszabon, 1854. 12. 9.) portugál költő és drámaíró, a portugál színház megteremtője és megújítója. 1836-ban bízta meg Passos kormánya a nemzeti színházügy megszervezésével. A megújuló portugál színház számára írta legsikerültebb romantikus darabjait {Frei Luis de Sousa stb.). Álnév viselésének egyik oka valamikor a polgári családoknak a színi pályával szemben táplált előítélete volt. Ezért szerepelt pl. — Petőfi is Á.en a színpadon. Gyakran az idegen nevet cserélték és cserélik fel ma is magyarra. — Széppataki Róza családi neve eredetileg Schenbach, - Vízvári Gyuláé Viszkidenszky, - Bajor Gizié Beyer volt. Megkülönböztetésül is használnak Á.et, ha egyazon családnak több színész tagja van. Alpár Gitta (Bp., 1903. 2. 17.) opera- és operetténekesnő. A Zeneakadémia elvégzése után 1924- ben az Operaház szerződtette. Még az év nyarán a Király Színházban vendégszerepeit, és nagy sikerrel játszotta a Három a kislányban (Schubert -Berté) Médi szerepét. Több ízben vendégszerepeit a Fővárosi Operettszínházban, a Művész és a Városi Színházban is. 1926-ban a berlini Staatsoper szerződtette. Ezután gyakran fellépett itthon és más európai országokban, és Amerikában is. Dekoratív megjelenése, csillogó kólóra túrhangja, kiemelkedő énekművészete és jelentékeny színjátszó képessége segítette nemzetközi karrierjét. Amerikában él. Több új magyar operett neki köszönheti nemzetközi sikerét. Énekes filmszerepeket is játszott. Főbb szerepei: Dubarry (Millöcker), Pompadour (Fall), Királyné (Komjáti: Antoinette). Álpátosz a valódi pátosz színészi kifejezőeszközeinek alkalmazása megfelelő tartalom nélkül. A színpadon indokolatlan hangoskodásban, dagályos hanghordozásban, jelentéktelen mozzanatok mértéktelen hangsúlyozásában, erőszakolt és mesterkélt arcjátékban és természetellenes mozgásban (pózolás) jut kifejezésre. Hamletnek a színészekhez intézett beszédében — Shakespeare az Á. t is kigúnyolja. Álszakáll a színészi maszkírozásnak, vagyis az arc mesterséges elváltoztatásának egyik jelentékeny és nélkülözhetetlen eszköze. Két változata használatos: a gumival felerősíthető és a masztixszal felragasztható Á. Alszeghy Irma (Pest, 1865. 2. 26. - Bp., 1945. 3. 4.) színésznő. A Színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színház szerződtette. 1918 óta örökös tag. 1924-ben nyugalomba vonult. Előbb naivákat, majd fiatal hősnőket alakított. Tragikus szerepeiben mély érzelmességével, a francia társadalmi dr.-ban közvetlen beszédstílusával hatott. Jelentc-24