Staud Géza: Színházi kislexikon (Budapest, 1969)
Sz
Szabadjegy - Jegy Szabados Piroska (Bonyhád, 1893. 12. 9. - Bp., 1967. 3. 29.) színésznő. Színiakadémiát végzett. Kolozsvárott kezdte meg a színi pályát, később az Andrássy úti, a Belvárosi és az Új Színházban játszott. A két vilh. között főként mint előadóművésznő szerepelt különböző fővárosi és vidéki műsorokban, Petőfi-, Arany-, Ady-, Babits-, József Attila-versekkel. 1945-ben a Nemzeti Színházhoz, majd a Vígszínházhoz szerződött. Szabad Színház rövid életű drámai színház volt, amely az egykori Városligeti Színkör épületében működött 1945. máj. 3-tól aug.ig -* Both Béla igazgatása alatt. Szabadtéri előadás — Szabadtéri színpad Szabadtéri játékok — Ünnepi játék Szabadtéri Színpad természeti vagy építészeti háttér elé épített fedetlen színpad, s a hozzá tartozó nézőtér is többnyire tető nélkül épül. Nem szokták Sz.nak nevezni az antik görög és római színházakat, jóllehet fedetlen építmények voltak, valamint a középkori misztériumjátékok szabad ég alatt felállított színpadait sem. A Sz.ok a reneszánsztól kezdve terjedtek el fejedelmi és főúri udvarokban, s virágkoruk a 17. és 18. sz. Egyik változatuk az állandó kerti színpad, amelynek még díszleteit is nyírott bokrok, fák és sziklák alkották. Ilyen színpadok voltak a firenzei Boboli kertben, a salzburgi Hellbrunn és Mirabell kastélyok parkjában, a németországi Herrenhausenben, Nymphenburgban stb. Számos szabadtéri előadást rendeztek a versaillesi-, meaux-i, sceaux-i, schönbrunni stb. kastélyok parkjában felállított alkalmi Sz.okon is. Újabb népszerűsítése — Reinhardt nevéhez fűződik, aki 1920-ban a salzburgi Dóm téren állíttatott fel Sz.ot évenként ismétlődő ünnepi játékok részére. Azóta Európa-szerte épültek Sz.ok, főleg idegenforgalmi célokat szolgáló nyári színházi produkciók számára. Magyarországon már az 1. vilh. után voltak próbálkozások, 1932- ben pedig a szegedi Dóm tér előtt felállított Sz.on megkezdődtek a rendszeres Szegedi Szabadtéri Játékok. Állandó jellegű az 1938-ban épült Margitszigeti Sz., az 1952-ben megnyílt Városmajori Sz., és az 1959 óta működő Budai Parkszínpad. A 2. vilh. óta nyaranként számos alkalmi Sz.ot állítanak fel a fővárosban és vidéken. Szabó Ernő (Kassa, 1900. 6. 30. - Bp., 1966. 2. 10.) színész, román állami díjas, érdemes és kiváló művész. Gyermekszínészként Erdélyben kezdte pályáját édesapja társulatánál. 18 éves korában Bp.re került, de hamarosan visszatért, és hosszú ideig Nagyváradon, majd 1946-tól a marosvásárhelyi Székely Színház társulatában szerepelt. Sokáig mint vándorszínész működött. Táncos-komikusként a közönség kedvence volt, művészetének csúcsára azonban mint prózai színész jutott. A Székely Színházban töltött egy évtized alatt ment végbe a nagy váltás: a könnyű műfajról áttért a klasszikus művek bonyolult jellemeinek ábrázolására, könnyedsége, vidám humora tragikus árnyalattal gazdagodott. Ebben az időben a marosvásárhelyi színiiskola tanára volt. E korszakban játszott legfontosabb szerepei: Volpone (Jonson), Orgon (Moliére: Tartuffe), Tiborc, Csörgheö Csuli (Móricz: Űri muri), Farfuridi (Caragiale: Az elveszett levél), Percsihin (Gorkij: Kispolgárok), Polgármester (Gogol: A revizor), Polezsájev (Rahmanov: Viharos alkonyat). 1955- ben visszatért Magyarországra, ahol a Fővárosi Operettszínház, a Magyar Néphadsereg Színháza, végül a József Attila Színház tagja lett. Legszívesebben félszeg és megalázott embereket játszott, a sorsukért érzett legteljesebb felelősséggel, emberséggel. Zenés színpadon csillogó humora, tánckészsége és muzikalitása lebilincselő volt. Nagy népszerűségre tett szert Szabó bácsinak, a rádióbeli Szabó család fejének hat éven át hétről hétre alakított szerepével. 1964-ben nyugdíjba vonult. Fontosabb szerepei még: Róth bácsi (Földes: Hivatalnok urak), Rosta Márton (Farkas: Csínom Palkó), Tódorka Szilárd (Csiky: A nagymama), Takaros András (Farkas: Vök iskolája), Robinson (Osztrovszkij: Hozománynélküli menyasszony), Gyula bácsi (Kállai: Férjek a küszöbön). Filmen is jelentős szerepeket játszott. Szabó Gyula (Kunszentmárton, 1930. 7. 15.) színész, háromszoros Jászai-díjas. 1954-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Petőfi- és a Jókai Színházban játszott, majd a Thália Színház egyik vezető színésze lett. Legnagyobb sikereit fiatal népi hősök alakításával 411