Steiger Kornél (szerk.): Sztoikus etikai antológia - Etikai gondolkodók (Budapest, 1983)
A sztoikus etika eddig sem volt ismeretlen a magyar olvasók előtt: Seneca, Epiktétosg, és Marcus Aurelius többször is kiadott műveiből ismerős az antik etikai gondolkodásnak ez a fontos irányzata. Ám kevésbé köztudott, hogy a római császárkor mindhárom említett filozófusa a sztoikus gondolkodásnak csupán egyik — időrendben a harmadik és legutolsó — fejlődési szakaszát képviseli. Kötetünk bemutatja a sztoikus etika első és második korszakát: az ó és a középső sztoát is, alkotóinak töredékesen fönnmaradt művei alapján. E kényszerű töredékességet kiegészítendő, fölvettük kötetünkbe a sztoikus etika két legrészletesebb antik összefoglalását: Diogenes£ Laertios% és S%tobaios% müvét. Ez utóbbi először itt jelenik meg élő nyelven. Végül bepillantást adunk abba a szenvedélyes vita-irodalomba, amelyet a sztoa ellenfelei alkottak meg: az eklektikus Cicero, a platónikus Plutarkhos% és Ps^eudo-Plutarkhosg, s a peripatétikus aphrodisgiásgi Alexandras^. GONDOLAT