Szász Imre: Halakról és vadakról (Budapest, 1980)

Újabb horgászelbeszéléseit, cik­keit, beszámolóit gyűjtötte kötet­be Szász Imre. Kalandok, tapasz­talatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfőbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbe­szélő-hang. Távoli horgászótjaira is magá­val viszi olvasóit az író időben és térben. Időben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp el­tűnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllők leskelnek a vízbesza­kadt fák tövében, gyanakvó do­­molykő vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgász­ként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, is­mételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el Egy hajtó feljegyzései; az író maga ugyan nem vadászik, de rendsze­resen jár hajtóként egy Pest kör­nyéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek vált­ják egymást e sajátos szemszögű, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétől telített han­gú írásokban.

Next