Szentirmai László: Egyetemi hallgatók Szegeden. A munkaidő és a szabadidő tevékenységstruktúrája (Budapest, 1976)

Hatodik rész. Művelődési intézmények látogatása

Az egyetem vezetése mindig szívén viselte a színházlátogatás ügyét, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a hallgatói kulturális alap terhére jelentős számú bérletet vásárol. A hallgatók által vásárolt bérletek száma évenként emelkedő tendenciát mutat. Csak azokról van tudomásunk, akik az egyetemen vesznek bérletet, de ezek száma meghaladja az összhallgatóság 12—15 százalékát. Természetesen ehhez járulnak azok a hallgatók, akik nem az egyetem közvetítésével vásárolnak, vagy nem teljes évadra szóló összbérletet, hanem csak operabérletet váltanak. A továbbiakban közlésre kerülő adatok nemcsak a József Attila Tudományegyetem hallgatóira, hanem a Szegedi Orvos­­tudományi Egyetem, a Pedagógiai Főiskola és két műszaki jellegű főiskola hallgatóira is vonatkoznak. Adataikat azért tartjuk közlésre alkalmasnak, mert átfogó képet adnak arról, hogy az egyetemi városban, amely állandó kőszínházzal rendelkezik, milyen érdeklődés, műfaji kedveltség és látogatási motiváció jelentkezik a hallgatók között. Korábbi vizsgálataink tükrében az adatokat jellemzőnek tartjuk az általunk vizsgált felsőfokú oktatási intéz­mény hallgatóinak színházlátogatási szokásaira, és egybevethetők a néhány évvel ezelőtt végzett vizsgálatunk néhány hasonló jellegű adatával.* Ez a vizsgálat annyiban különbözött az eddig idézett, megelőző pilotvizsgálatoktól, hogy most nem a hallgatók, hanem a művelő­dési intézmény oldaláról közelítettük meg a kérdést. A közvéleménykutatás és a felmérés három darabnak 15 színházi estén lezajlott előadásán történt, amikor egyetemi hallgató kérdező­biztosok kérték fel a nézőket arra, hogy a kérdőíveket töltsék ki, és dobják be az előcsarnokban elhelyezett ládába. A válaszadás óhaja teljes mértékben a nézőre volt bízva. A felsőoktatási intéz­mények hallgatói inkább hozzászoktak a kérdőíves felméréshez, szívesen válaszoltak. Egyébként elgondolkoztató és kellemes meg­lepetés, hogy a 15 estén mintegy 6000 fizető nézője volt a színház­nak, s ezek közül 547 hallgató válaszolt. Ha feltételezzük, hogy a hallgatók száz százalékban válaszoltak, akkor a Szegedi Nemzeti Színház nézőinek közel 8 százaléka a felsőoktatási intézmények * Szentirmai László— Vágvölgyi András: A színház és a szegedi egyetemis­ták. Színház, 3. évf. 1970. 1. sz. 37—40. 1. 202

Next