Szokolov, V. V.: Spinoza filozófiája és a jelenkor (Budapest, 1981)
Spinoza filozófiája a Marx előtti gondolkodás egyik kimagasló teljesítménye. A holland gondolkodó életműve kezdettől fogva heves viták kereszttüzében állt; hatásának erejét tanúsítja, hogy a filozófia későbbi történetében szüntelenül felidézik, és napjainkban is mint az eszmék eleven forrásához térnek vissza hozzá. A Spinozával foglalkozó irodalom különösen kitűnik az értelmezések sokféleségével és ellentétességével. Tagadhatatlan, hogy e nézeteltérések nemcsak a kommentátorok világnézeti ellentéteiből fakadnak, hanem magának a filozófusnak a nézeteiből is. Spinoza filozófiája összekapcsolja a reneszánsz organikus szemléletét és a XVII. század mechanikus világképét. Az organikus felfogással összefüggő panteizmus ad lehetőséget arra, hogy a filozófus kiküszöbölje a mechanikus szemlélettel együtt járó isteni teremtés, az első lökés aktusát,