Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok - Társadalomtudományi Könyvtár (Budapest, 1974)
A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás egy vitához
népek közül”. A másik tanúvallomás még közvetlenebb, mert Újlak mezőváros saját oklevelében maradt fenn (1460). Innen is mentek parasztok Belgrádhoz négy évvel korábban. Éppen egy újabb török beütés kapcsán mondja el, hogy az egész patria szenvedett a fosztogatásoktól; alább megismétli ennek fogalmi szinonimáját: „egész városunk a környező részekkel együtt”, majd fogalmi ellentétét is adja: „a távolabbi vidékek”. Ez teljesen egyértelmű, s hogy is lehetne másként, ha a népnyelvben a haza még manapság is a falut, a környező vidéket jelenti? Amikor Dózsa egyetlen fennmaradt hiteles körlevelében később (1514 május-június a parasztok számára elképzelhető legsúlyosabb fenyegetéseket gyűjti egybe, melyek ellenséges támadás esetén is veszélyben forognak, ezeket így foglalja össze: „javaitok elpusztítása, házaitok lerombolása, feleségeitek és gyermekeitek leöldöklése”. Ez a parasztság számára a „haza”. Mindez egyébként kézenfekvő, aminthogy az sem szorul sok bizonygatásra, hogy az elemien fenyegetett vidékeken, ahol az 1420-30-as évek óta napirenden voltak a török portyák, vagy legalábbis Damoklész kardjaként lebegett a nép fölött a török beütés réme, és tökéletes létbizonytalanság uralkodott, a parasztokat nem volt nehéz megnyerni az ügynek. Erről több valóságos „hangulatjelentés” számol be 1456 tavaszánnyarán a toborzó obszerváns ferencesek tollából: a nép „remeg, de vad oroszlánként hajlandó a török ellen menni e részeken”. Tény, hogy amikor a forró július eleji napokban Zalánkeménről szétküldik az üzenetet, hogy a kereszt jelével megjelöltek sürgősen gyülekezzenek, két-három napi járóföld körzetéből, Baranya, Bács, Bodrog, Csanád, Szerém megyei községekből, néhány nap alatt 20-30 000 paraszt gyűlik össze. (Ezzel szemben a másik toborzó központban, Budán valami 5000 127