Takács Tibor: Az ezüst kard. A hűség és az árulás. Jávoka Ádám és Ocskay László küzdelmének regénye (Budapest, 1968)
Ez a könyvem ott kezdődik, ahol „A kaftános fejedelem” regénye véget ér, Nikomédiában, török földön, a virágmezei házban. Thököly Imre, a halni készülő fejedelem kardot küld haza, magyar földre, mintegy jelképesen, hogy küzdjön helyette is, az ő bukott álmait is megvalósító kuruc seregek soraiban. A kard útja ez a regény. Az ezüstkardért kezek emelődnek a magasba, és de sokan nyúlnak érte. Thököly Imre indítja haza, zsákmányos kardként Vak Bottyánhoz kerül, Jávorka Adám a legméltóbbnak: Ocskay brigadérosnak ajánlja fel. És itt álljunk meg egy pillanatra. Hiszen tulajdonképpen Jávorka Adám és Ocskay László históriáját mondom el az ezüstkard ürügyén. Ocskay Lászlóét, a kuruc idők legnépszerűbb ezereskapitányának történetét, akit a „tűz fejedelmének”, „Rákóczi villámának” neveztek, amíg hátat nem fordított az 1708-as bukott, trencséni csata után a kurucok ügyének.