Takács Tibor: Az ezüst kard. A hűség és az árulás. Jávoka Ádám és Ocskay László küzdelmének regénye (Budapest, 1968)

Ez a könyvem ott kezdődik, ahol „A kaftános fejedelem” regénye véget ér, Nikomédiában, török földön, a virágmezei házban. Thö­köly Imre, a halni készülő fejede­lem kardot küld haza, magyar földre, mintegy jelképesen, hogy küzdjön helyette is, az ő bukott álmait is megvalósító kuruc sere­gek soraiban. A kard útja ez a re­gény. Az ezüstkardért kezek eme­lődnek a magasba, és de sokan nyúlnak érte. Thököly Imre indít­ja haza, zsákmányos kardként Vak Bottyánhoz kerül, Jávorka Adám a legméltóbbnak: Ocskay brigadé­­rosnak ajánlja fel. És itt álljunk meg egy pillanat­ra. Hiszen tulajdonképpen Jávorka Adám és Ocskay László históriá­ját mondom el az ezüstkard ürü­gyén. Ocskay Lászlóét, a kuruc idők legnépszerűbb ezereskapi­­tányának történetét, akit a „tűz fe­jedelmének”, „Rákóczi villámá­nak” neveztek, amíg hátat nem for­dított az 1708-as bukott, trencsé­­ni csata után a kurucok ügyének.

Next