Takács Tibor: Dervistánc (Budapest, 1970)
Eddigi regényeimből is kiviláglik: Buda szerelmese vagyok. Szeretem ezt a várost múltjával és emlékeivel, lerombolt és felépített palotáival, polgári lakóházainak gótikus és barokk kincseivel. Számon tartom szebbnél-szebb kapualjait, ülőfülkéit, bástyáit és várfalait, amelyeket életre-halálra védtek és támadtak 1686-ban. Eddigi könyveimben csak fel-felidéztem egy-egy időszakot a város múltjából, e mostani regényemben a legnagyobb sorsfordulóját írtam meg: Buda visszavételét a töröktől. E regény sok szereplőt vonultat fel, mégis első és legfontosabb hőse maga a város. Vagy mondjam így: Buda visszavétele csak háttér, mely hatalmas freskóként tölti be a regény lapjait. Három szálból sodortam össze történetemet. Felvonul benne a keresztény nyugat, a Thökölytől elpártolt kurucok és a törökök világa. Hőseit nem kellett kitalálnom: Marsigli gróf például azért jött Budára hadakozni, hogy felkutassa és megmentse a hajdani híres könyvtár esetleg még fellelhető Corvináit. Petneházy Dávid tragikus sorsa végigíveli e regény lapjait: attól kezdve, hogy elhagyja a vesztébe induló Thököly Imrét, egészen addig, amíg maga is tehetetlenné válik a császári és papi cselszövéssel