Tanner József: Egerszalók. A szolgaságtól a szabadságig - Magyar világ (Budapest, 1961)
Első rész: Egerszalók élete 1945 előtt
1. LETŰNT SZÁZADOK . . mi tarka volt, a múlt .. (József Attila: A Dunánál.) Egerszalók lakossága az 1940. évi népszámlálás szerint 1768 lélek. Határa 4024 katasztrális hold. A község Egertől hat kilométerre nyugatra, a Laskó-patak völgyében fekszik. Határa a Laskó sík területű, széles völgyéből és a völgyet szegélyező északról-délnek húzódó dombokból áll. A völgy gazdag termóföldű szántókkal és dús füvü rétekkel tarkázott. A keleti oldalát szegélyező dombokra az egri szőlők hatolnak fel, ahonnan hatalmas dió- és cseresznyefák tekintenek a völgybe. A nyugati oldal még változatosabb. Az itteni dombok tetején és lejtőin nyár szakán jól művelhető szántóföldek érlelik gazdag búza- és kukoricatermésüket. A szántók közötti völgyekben, amelyek tulajdonképpen évezredes vízmosások, jó füvű legelők terülnek el. A nehezen járható oldalakra akácosokat telepítettek. Itt-ott kisebb csutajosok (erdőmaradványok) ékeskednek, mint utolsó emlékei a Mátra és Bükk őserdeinek, amelyek valamikor az Alföld felé húzódtak le. A falutól délkeletre fekszik a lekopott domboldalakból, vizenyős völgyekből álló Maklány nevű ősi legelő. Közepén a kúp alakú Várdomb áll, melynek déli oldalán a tízezer évvel ezelőtt itt lakó nép durván megmunkált eszközeiből és edényeiből sok cserépdarabot találtak. A Várdomb oldalán ősi eredetű szerpentin húzódik fel, amely többször körülfutja a magában álló dombot. Egri régészek szerint ez melegedő árok volt, amelyet az ősemberek