Tanner József: Egerszalók. A szolgaságtól a szabadságig - Magyar világ (Budapest, 1961)

Első rész: Egerszalók élete 1945 előtt

3. KASZA, KAPA IGÁJÁBAN „Pillantásomtól az almák pirosodnak és gömbölyűdnek...” (József Attila: Pillantásomtól az almák . . .) A falu gazdasági fejlődését sokféle hatás befolyásolja. Ezek közé tartoznak az elmúlt évszázadokban kialakított formák és szokások, amelyek az élet folytonosságát biztosítják, s egyben visszatartó erőként is hatnak. Számtalanszor megnyilvánult ez a szalókiak életében. Néha az öregek zsörtölődése formájában. Ilyenképpen: „Azt hiszik a mai fiatalok, hogy az öregek már nem tudnak semmit”; vagy a fiatalabbak részéről: „Ha az öregeknek jó volt, jó lesz az nekünk is.” A másik ilyen befolyásoló erő a város szomszédsága. Eger nem városiasította el a szalókiakat, mert a múltban maga is kispolgári, parasztváros, meg papi fészek volt, de mégis sajátos irányba terelte gazdasági életüket. Mivel az egri paraszt­ság elsősorban szőlőtermeléssel és kertészkedéssel foglalkozott, ezért a város közelsége a gazdálkodás más ágaira: a szántóföldi művelésre, a tejtermelésre, a baromfitartásra hatott fejlesztőleg. Az Alföld és a Hegyvidék találkozási pontján, a két vidék termékeivel fuvarozással összekötött kereskedést folytattak, fő­képpen ősszel, amikor a betakarítást, szántást, vetést már be­fejezték. De a földtelenség volt a legnagyobb hatással a lakosság egész életére. Emiatt vállaltak munkát a postánál, a vasútnál, a kór­házban mint ápolók és mint szőlőhegyi pásztorok. Ezért ment el évenként két-három summáscsapat az ország távoli vidékeire.

Next