Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)
A Kiskunhalom
a későbbi esztendőkben jutott el addig a felismerésig, hogy a mű egészével ellentétes részletek nem borítják fel óhatatlanul az alkotói elképzelést, nem gyöngítik, sőt esetleg éppen segítik a világszemlélet érvényesülését; s olykora fantázia közelebb vihet a valóság megragadásához, minta konok, csak egy pontra tekintő tárgyias hűség. A Kiskunhalom kritikai visszhangja erőteljes és egyértelműen elismerő volt. Vagy két tucatnyi méltatás, bírálat, elemzés, újságcikk jelent meg róla: melegen üdvözölte kíméletlen tényfeltárását, forradalmasító hatását a baloldal, a végképp beérkezett alkotó legkitűnőbb művét köszöntötte a polgári sajtó néhány elfogulatlan, színvonalas orgánuma, s ezúttal a hivatalos irodalom sem folyamodhatott az agyonhallgatás eszközéhez, dicsérnie kellett legalább a regény tárgyilagosságra törekvését, atmoszférateremtését. Jellemző a fogadtatásra Gaál Gábor két levelének pár szava. Feleségének így írt 1934. május 5-én: „Pestről ne hozz nekem egyebet, mint Nagy Lajos legújabb regényét”, Veres Péternek pedig augusztus 9-i levelének utóiratában nyomatékkai üzeni: „Olvasta Nagy Lajos Kiskunhalom című könyvét? Olvassa el!” József Attila 1934. április 16-án kelt, közismert levele a legnagyobb elismerés hangján szól: „Drága Lajos, kölcsönkaptam a Kiskunbalmot, egy szuszra olvastam végig. Remekmű ez, barátom! Több mint filozófia, és több, mint költemény, — egy pillanatra színtelenné teszi eddigi versirodalmunkat. Tudod, hogy én jobban szeretek verseket olvasni, mint bármilyen prózát, - a Kis kunba lomhán mindkettő előnyeit látom 159