Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)

A baloldali író a húszas években

zedékkel volt idősebb az őket példaképnek tekin­tő diákoknál, így hát természetes, hogy az ifjúság- s általában az illegális kommunista mozgalom- közös megmozdulásaiban, kirándulásain az író csak a legritkább esetben vett részt, a kávéház me­legéből nehezen mozdult ki. A párt gödi táborozá­saira azonban néha ellátogatott. Összekapcsolódott Nagy Lajos és József Attila tevékenysége a Jaurés-munkaközösségben is. Er­re Szántó Judit a következőképpen emlékezik vissza: „1930 telén a baloldali szociáldemokrata értelmiség egy kisebb csoportja létrehozta a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt Jaurés-munka­­közösségét. Előadásokat szerveztek és tartottak, helyiségük a Szabómunkások Szakszervezetének VI. kér. Almássy tér 3. I. em. alatti, mintegy 100-120 személy befogadására alkalmas nagyter­me volt. A kis munkaközösséghez egyre több kommunista értelmiségi kapcsolódott. Az első előadáson, Jaurés méltatása után, Nagy Lajos ol­vasta fel Balanov generális című, háborúellenes no­velláját. Nagy Lajos erre az előadásra magával hozta József Attilát is, akit azután a programmeg­beszélésekbe is bevont a vezetőség.” 1931 február­jában a munkaközösség ülésén került nyilvános­ság elé a költő Irodalom és szocializmus című nagy tanulmánya. (A munkaközösséget kommunista propaganda-előadások vádjával hamarosan felosz­latták.) Kettejük barátságát könyvdedikáció, kritika, tanulmány, emlékezés dokumentálja. József Attila 1926-ban ezt a dedikációt írja barátjának: „Nagy Lajosnak barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, 96

Next