Tarján Tamás: Nagy Lajos - Nagy magyar írók (Budapest, 1980)
A baloldali író a húszas években
zedékkel volt idősebb az őket példaképnek tekintő diákoknál, így hát természetes, hogy az ifjúság- s általában az illegális kommunista mozgalom- közös megmozdulásaiban, kirándulásain az író csak a legritkább esetben vett részt, a kávéház melegéből nehezen mozdult ki. A párt gödi táborozásaira azonban néha ellátogatott. Összekapcsolódott Nagy Lajos és József Attila tevékenysége a Jaurés-munkaközösségben is. Erre Szántó Judit a következőképpen emlékezik vissza: „1930 telén a baloldali szociáldemokrata értelmiség egy kisebb csoportja létrehozta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Jaurés-munkaközösségét. Előadásokat szerveztek és tartottak, helyiségük a Szabómunkások Szakszervezetének VI. kér. Almássy tér 3. I. em. alatti, mintegy 100-120 személy befogadására alkalmas nagyterme volt. A kis munkaközösséghez egyre több kommunista értelmiségi kapcsolódott. Az első előadáson, Jaurés méltatása után, Nagy Lajos olvasta fel Balanov generális című, háborúellenes novelláját. Nagy Lajos erre az előadásra magával hozta József Attilát is, akit azután a programmegbeszélésekbe is bevont a vezetőség.” 1931 februárjában a munkaközösség ülésén került nyilvánosság elé a költő Irodalom és szocializmus című nagy tanulmánya. (A munkaközösséget kommunista propaganda-előadások vádjával hamarosan feloszlatták.) Kettejük barátságát könyvdedikáció, kritika, tanulmány, emlékezés dokumentálja. József Attila 1926-ban ezt a dedikációt írja barátjának: „Nagy Lajosnak barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, 96